Jany János:A világ jogrendszerei.Civilizációelmélet és jogtudomány

 A múltban már sokan, köztük igazán nagy tudósok is, tettek kísérletet arra, hogy a jogtörténetet összekapcsolják a civilizációtörténettel. Ezek a próbálkozások hol jobban, hol gyengébben sikerültek. Jany János:A világ jogrendszerei.Civilizációelmélet és jogtudomány című könyve egy, a korábbiaktól teljesen elérő elméletet állít fel.A kitűnő és alapos,a legújabb idegennyelvű szakirodalom pnotos ismeretén alapuló könyv minden egyes gondolatára nem térnék ki. Történészként- és recenzensként- reflektálnék ennek a nagyszerű- és rendkívül adatgazdag- könyvnek néhány gondolatára. 

1.Fernand Braudelt nem nevezném klasszikusan " civilizációelmélet"- alkotónak, legalábbis nem abban az értelemben, amilyenben pl. Arnold Toynbee az volt. Braudel nem egyes civilizációk általános vonásait írta le, hanem éppen fordítva: konkrét jelenségeket meglétét, konkrét történelmi problémák megoldási módozatait kereste egy vagy  több adott térségben, országban, civilizációban. Tehát pl. adott egy történelmi, századokon átívelő probléma, mondjuk az éhínség- Braudel pedig, az egyik legnagyobb történetíró, azt vizsgálta, hogyan jelentkezett az éhínség a különböző kultúrákban: a középkori Európában, évszázadokon keresztül Indiában, Kínában,Amerikában. Milyen válaszokat adott a felmerülő kérdésre az adott állam, kormányzatcivilizáció, népesség.Tehát Toynbee-hez képest éppenhogy fordított módszerrel dolgozott. Őt a középkori-koraújkori anyagi kultúra érdekelte, nem pedig civilizációk története. Szerintem.
2. Többször szóbakerül Jany János könyvében az, hogy mit is nevezünk törvénykönyvnek. Szerző általában nem tekinti törvénykönyveknek a szokásjog-gyűjteményeket. Azt gondolom, ezt esete válogatja. Vannak olyan szokásjog-gyűjtemények, melyek tekinthetők törvénykönyvnek, s vannak olyanok, melyek nem. Sok múlik a szokásjog összegyűjtőinek szemléletén: mennyire rendszerezett ez a gyűjtés, van-e valamilyen elméleti alapvetés az adott munkában, vagy csak afféle precedensjog-gyűjtemény áll össze különböző, századokon át meglévő helyi jogszokásokból. Inkább úgy kellene körüljárni a problémát:az írott jog mellett mi a szokásjog szerepe? A középkori Magyarországon például nagy királyainknak volt törvénykönyve ( I.István, I.Lszló, Kálmán és még sokan mások), mivel azonban a kisebb településekre ezek nehezen jutottak el, óriási szerepe maradt a szokásjognak. 
Azokban a civilizációkban, államokban, ahol földbirtokosréteg-alakult ki, amely joghatósággal rendelkezett az alávetett, földművelő népesség felett, egészen biztosan beszélhetünk párhuzamos jogalkotásról. A földművelők többsége nem tudott írni-olvasni, számukra csak a szokásjog, a néphagyományban élő törvényezés maradt. Ez nagyon messze vezető probléma, úgy gondoltam, érdemes kitérni rá. 
3. Nagyon tetszik Jany János elméletének eredetisége. Nem próbálja mindenáron összekapcsolni a civilizációkat és a jogelméleteket- ezzel megmenekül a dogmatizmustól- ugyankkor figyelembe veszi a kettő közötti párhuzamosságot, ellentéteket. Háromféle jogrendszert különböztet meg:
- legiszlatív
- imperatív
- konszenzuális
(Hogy melyik szó mit jelent, azt itt,az ajánlóban nem áruljuk el, tessék szépen elolvasni a könyvet!)
Érdemes volna kiemelni, hogy nem mindig és nem mindenkor különül el élesen a háromféle jogrendszer. A 17.században, az Amerika partjaira először érkező telepesek voltaképpen mindhárom rendszert alkalmazták együttesen. A földek felosztása és az ezzel kapcsolatos szabályok megalkotása példul konszenzuális rendszerben történt. Úgy vélem továbbá, hogy konszenzuális elemek legiszlatív rendszerekben is fellelhetők: pl. népszavazás intézménye, vagy az, amikor is kialakul a törvény nem-betartásának gyakorlata, mivelhogy a társadalom úgy véli, érdekeit inkább szolgálja a törvény kijátszása. Gondolok itt olyan esetekre, mint pl. a szocializmus idején a fusizás.Minden törvény tiltotta, mégis, a társadalom úgy vélte, hogy jól jár a fusizással. Érdekes lenne a jövőben arról könyvet írni, hogy a három rendszerben a jog gyakorlati alkalmazása mennyiben ütközik a jogalkotó - olykor nemes- szándékaival. 

Kiknek is ajánljuk Jany János:A világ jogrendszerei.Civilizációelmélet és jogtudomány című könyvét? Jogászoknak, joghallgatóknak mindenképp. Történészeknek, szociológusoknak pedig legalább a bevezető, civilizációelméleti kérdéseket taglaló fejezetet érdemes lenne elolvasni, ahol mások mellett Arisztotelész,Toynbee, Spengler,Braudel munkásságával is foglalkozik a Szerző.A világ jogrendszerei című könyv a 21.századi magyar tudomány egyik büszkesége, remélem, minél több nemzetközi kiadást is megél. 

Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Egyetemi Kiadó,Budapest,2021.