Arundhati Roy:A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma
Hogy ócska és közhelyes humorral kezdjem:Arundhati Roy könyvének olvasása számomra nem okozott felhőtlen boldogságot...A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma regény, több szálon futó, olykor egymásbaívelő cselekménnyel, s az indiai Szerző szándéka szerint keresztmetszetet ad a mai India összetett és sok problémától gyötört társadalmáról.
Hogy ócska humorral folytassam, szerintem ebből a merész célkitűzésből csak a probléma maradt. A cselekmény egyik szála egy transzvesztitáról, bizonyos Andzsumról szól, akit ellenségei nem ölnek meg, mert nem akarják vérével beszennyezni a fegyverüket- és természetesen, Arundhati Roy mindennek kapcsán a toleranciáról elmélkedik. Felvetődik a kérdés: mennyire tipikus figurája az indiai társadalomnak a transzvesztita? Semennyire. Mint ahogy atipikus figura marad az európai, az amerikai, a japán, a mongol és a dzsumdzsum kultúrában is. Az emberek többsége nem akar transzvesztita lenni, inkább valami szakmát tanul...Arundhati Roy persze nem erre a következtetésre jut, hanem arra, hogy India egy intoleráns világ, mert az ottaniak nem szeretik a transzneműeket.
A regény másik cselekményszála sem ad okot boldogságra. Egy Tiló nevű építészhallgató hölgy belekeveredik a politikába, forradalmárok és anarchisták társaságába kerül, meg persze rendőrökébe és kihallgatótisztetkébe. Az egyik annyira szerelmes lesz beléje, hogy hajlandó neki elnézni kisebb-nagyobb politikai bukfenceit, ha egyszer, csak egyetlenegyszer...Tiló nem egy Végzet Asszonya-típus, úgyhogy nem megy bele a játékba. Sorsa egészen elképesztő módon rendeződik, de az esetleges Olvasók mián ezt most nem áruljuk el.
Arandhati Roy nem a tipikus Indiát mutatja be. Peremhelyzetben levő embereket választ, őket szembesíti a többséggel. Csak az a baj, hogy a Felhőtlen Boldogság sokszor elfogult a mindennapok szomorúságával szemben, és ott is farkast lát, ahol nincs más, csak a hétköznapok szürkesége, meg a fájdalmas vonyítása az élőknek.
Legyen reggel!
Helikon Kiadó, 2017.
A Kiadó weboldala:helikon.libricsoport.hu
Hogy ócska humorral folytassam, szerintem ebből a merész célkitűzésből csak a probléma maradt. A cselekmény egyik szála egy transzvesztitáról, bizonyos Andzsumról szól, akit ellenségei nem ölnek meg, mert nem akarják vérével beszennyezni a fegyverüket- és természetesen, Arundhati Roy mindennek kapcsán a toleranciáról elmélkedik. Felvetődik a kérdés: mennyire tipikus figurája az indiai társadalomnak a transzvesztita? Semennyire. Mint ahogy atipikus figura marad az európai, az amerikai, a japán, a mongol és a dzsumdzsum kultúrában is. Az emberek többsége nem akar transzvesztita lenni, inkább valami szakmát tanul...Arundhati Roy persze nem erre a következtetésre jut, hanem arra, hogy India egy intoleráns világ, mert az ottaniak nem szeretik a transzneműeket.
A regény másik cselekményszála sem ad okot boldogságra. Egy Tiló nevű építészhallgató hölgy belekeveredik a politikába, forradalmárok és anarchisták társaságába kerül, meg persze rendőrökébe és kihallgatótisztetkébe. Az egyik annyira szerelmes lesz beléje, hogy hajlandó neki elnézni kisebb-nagyobb politikai bukfenceit, ha egyszer, csak egyetlenegyszer...Tiló nem egy Végzet Asszonya-típus, úgyhogy nem megy bele a játékba. Sorsa egészen elképesztő módon rendeződik, de az esetleges Olvasók mián ezt most nem áruljuk el.
Arandhati Roy nem a tipikus Indiát mutatja be. Peremhelyzetben levő embereket választ, őket szembesíti a többséggel. Csak az a baj, hogy a Felhőtlen Boldogság sokszor elfogult a mindennapok szomorúságával szemben, és ott is farkast lát, ahol nincs más, csak a hétköznapok szürkesége, meg a fájdalmas vonyítása az élőknek.
Legyen reggel!
Helikon Kiadó, 2017.
A Kiadó weboldala:helikon.libricsoport.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése