Pacziga Andrea:Az átkelés mozzanatai
Talán megtaláltam a 21. század igazi magyar költőnőjét. Pacziga Andrea: Az átkelés mozzanatai című könyve olyan verseskötet, melyre joggal lehetne büszke a 19-20.század bármely költőóriása is.
A versek alapvető motívuma a Hiány. Nem a klasszikus értelemben vett hiányérzet, nem is " valaminek vagy valakinek" a hiánya, hanem egyfajta sajátos, majdhogynem antropomorfizált Hiány, amely ott leselkedik modern életünk minden zugában, de leginkább az emberi bensőben. A fákat tanult ember például hiányzó identitását kívánja felépíteni a tanultakból, azaz a vastag, öreg, bölcs, kérges fákból.
A Hiányod hasonlít leginkább arra, amit mi, köznapi Olvasók " hiányérzet"- ként aposztrofálunk:amikor valaki hiányzik. Az Ítélet című vers lírai egyes szám második személyű alanya a bizonyosságot hiányolja. A Gyertyafény a jelet hiányolja, az összekötő kapcsot a látható és a láthatatlan világ között.
Mindenki hiányol valamit. Egy tégla elveszett, vagy ellopták, vagy elfújta a szél, nincs kész a ház. Nem is lesz soha.
Pacziga Andrea versei metszően pontosan tükrözik vissza a 21. századi ember életérzését. Mert korunkban mindenből sok van, értékes, az mégis kevés. Ezért hiányzik mai korszakunkból a hűség:nincs értelme valami mellett kitartani. Mindenből úgyis van másik.
Persze, akadnak kivételek. Azt gondolom, aki végigolvassa Pacziga Andrea második verseskötetét, az végigolvassa a harmadikat is. Valami Nagy Hűség, valami Nagy Hiánypótlás készülődik itt. Figyeljünk oda!
Pacziga Andrea, Stádium Kiadó, 2015.
A versek alapvető motívuma a Hiány. Nem a klasszikus értelemben vett hiányérzet, nem is " valaminek vagy valakinek" a hiánya, hanem egyfajta sajátos, majdhogynem antropomorfizált Hiány, amely ott leselkedik modern életünk minden zugában, de leginkább az emberi bensőben. A fákat tanult ember például hiányzó identitását kívánja felépíteni a tanultakból, azaz a vastag, öreg, bölcs, kérges fákból.
A Hiányod hasonlít leginkább arra, amit mi, köznapi Olvasók " hiányérzet"- ként aposztrofálunk:amikor valaki hiányzik. Az Ítélet című vers lírai egyes szám második személyű alanya a bizonyosságot hiányolja. A Gyertyafény a jelet hiányolja, az összekötő kapcsot a látható és a láthatatlan világ között.
Mindenki hiányol valamit. Egy tégla elveszett, vagy ellopták, vagy elfújta a szél, nincs kész a ház. Nem is lesz soha.
Pacziga Andrea versei metszően pontosan tükrözik vissza a 21. századi ember életérzését. Mert korunkban mindenből sok van, értékes, az mégis kevés. Ezért hiányzik mai korszakunkból a hűség:nincs értelme valami mellett kitartani. Mindenből úgyis van másik.
Persze, akadnak kivételek. Azt gondolom, aki végigolvassa Pacziga Andrea második verseskötetét, az végigolvassa a harmadikat is. Valami Nagy Hűség, valami Nagy Hiánypótlás készülődik itt. Figyeljünk oda!
Pacziga Andrea, Stádium Kiadó, 2015.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése