Ancsel Éva:Éthosz és történelem

 Ancsel Éva:Éthosz és történelem című könyvében azzal foglalkozik,hogyan van jelen az ember társadalmi és egyéni életében az éthosz vagy etika.

Könyvének első fejezeteiben azt a kérdést teszi fel:vajon létezik-e erkölcsi világrend,vagy pedig csak ember alkotta konstrukció az egész. Ancsel Éva az erkölcs kialakulásában kulcsszerepet tulajdonít a bűntudatnak. Szerinte az embert tulajdonságainak inkongruenciája teszi képessé az erkölcsi szabályok megteremtésére. Részletesen elemzi Kantot,aki szerint "az erkölcsi törvény közvetlenül határozza meg az akaratot". Ancsel Éva vitatja ezt a megközelítést. 

Márpedig,véli a Szerző,erkölcsre szükség van,mert az ember hiánylény. Mindig kell neki valami más,valami több. Nem a puszta túlélés a célja,a lándzsahegyet is kidíszíti. Az állandó kívánás pedig állandó harchoz vezethetne,ha nem lenne erkölcs. 

A történelemben az éthosz mindig más és más volt,merthogy az éthoszt a társadalmi körülmények is formálják. Jó példa erre a második világháború. A huszadik században sok az elhallgatott igazság. Az elhallgatás a következő generációkban is bizonytalanságot szül,mert nem értik a fiatalok,hogy a szülők miért nem beszélnek erről vagy arról.  Csak nem valami súlyos bűnt követtek el?

Ancsel Éva könyve a modern magyar filozófia kiemelkedő teljesítménye. Nagyon fontos kérdést jár körbe minden oldalról,a keresztény szempontokat is figyelembe véve. Az Éthosz és történelmet minden filozófusnak és történésznek tiszta szívből ajánljuk. 

Kossuth,1984.