Fiona Barton:Az özvegy

 Fiona Barton könyve nem hagyományos angol típusú krimi, nem csak arról szól, hogy van egy bűntény és el kell kapni a tettest. Az özvegy sokkal inkább azt szeretné bemutatni nekünk, hogyan manipulálja a média a bűnügyek nyomozását, milyen hatalmas nyomást helyez a hozzátartozókra és mindenkire, aki valamilyen kapcsolatban van a tettessel, az áldozattal, vagy annak bármelyik rokonával. Fiona Barton maga is újságíró ( volt, hogy jelenleg még az-e, azt nem tudom), úgyhogy igencsak komoly személyes tapasztalata van a témáról. 
Otthonának kertjéből eltűnik egy kislány, a napokat igénybe vevő keresés sem vezet eredményre. A rendőrség arra a következtetésre jut, nagyon helyesen, hogy a lányt elrabolták. Egy idős úr, aki a helyi polgárőr szerepét tölti be, látott egy csaavargókülsejű, hosszú hajú fiatal srácot a környéken kóborolni, elmondása szerint a fickó többször is elhaladt az elrabolt kislány otthona előtt, valamint a parkolóban álló kocsikat nézegette. A rendőrség mindent megtesz, hogy megtalálja az illetőt. A sajtó mindeközben szinte halálra őrjíti szegény szülőket, állandóan interjút akarnak, csak egy kérdést, meg még egy kérdést. Van olyan újság, amelyik az anyát hibáztatja, merthogy pár percre magára hagyta a kislányt a kertben. Hisztérikus légkör alakul ki, a rendőrségtől mindenki eredményt vár, ami pedig nincs. 
Jean Taylor a környéken él férjével, Glennel. Házasságuk ideálisnak tűnik, Glen a bankban dolgozik. Csakhogy egy szép napon a férfit, ahelyett, hogy előléptetnék, elbocsátják. A férfi gyorsan talál másik munkát, sofőrként helyezkedik el egy fuvarozócégnél. Kollégái nem kedvelik, okoskodónak, nagyképűnek tartják. Egy ízben fuvart cserél egy kollégájával, akiről később a rendőrség kideríti, hogy bűnöző, ült is. A fuvar pedig pontosan az előtt a ház előtt vezet el, ahonnan egy kslányt elrabolták. Az is kiderül, hogy a polgárőr-szerepet játszó öregúr hazudott a zsaruknak: semmiféle hosszúhajú fickót nem látott, csak fontoskodni akart, leplezni, hogy éppen az igazak álmát aludta valahol. A rendőrok figyelme Glenre irányul, aki megszokott stílusában, nagyképűen és lekezelően beszél a zsarukkal. Ezzel aztán magára is haragítja őket. 
És itt kövezkezik az írónő csele: a cselekmény oda-vissza mozog az időben, nem tudjuk meg, mi lett Glennel, letartóztatták-e, avagy sem. Néhány évvel előbbre ugorva olvassuk, hogy a férfit elgázolta egy teheautó. 
És ahogy az események zajlanak, egyik a másik után, az emberek változnak. Csak egyvalami nem változik: a sajtó. Folyton ott járnak Mrs. Taylor nyomában, a legváratlanabb időpontban becsengetnek, szegény asszony már az idegösszeomlás szélére jut. 
Vagy mégsem olyan szegény az az asszony? Lehetséges, hogy nem is olyan ártatlan, mint ahogy látjuk?Lehet, hogy Mrs.Taylor mindent tudott a férjéről? Vagy lehet, hogy valami teljesen más nézőpontból kell tekintetünk a dolgokat?

Fiona Barton: Az özvegy című könyve remekmű, a lélektani krimi 21. századi idolja, példa-műve. Azoknak ajánljuk, akik szeretik a szépirodalmat is és a krimit is, és nem riasztja őket vissza egy kis mélylélektan. A könyv olvasásakor, minden pörgés, dinamika ellenére, elönti az embert valami furcsa szomorúság. Mint mikor egy idegen nagyvárosban sétálunk, és elered az eső. Az özvegy nagyon komoly, mindannyiunk szívéhez szóló könyv. 

21.Század Kiadó, Budapest, 2019. Fordította Tomori Gábor