Somlai Tibor:Tér és idő.Lakásbelsők a két világháború között 1925-1942

 Ha manapság azt a szót halljuk: lakás, valami tízemeletes társaház ötödik emeleti kétszobás " galambdúca", esetleg valami kulturáltabb négyemeletes középosztálybeli, kissé úrhatnámul modern lakóegysége jut eszünkbe. Somlai Tibor könyvéből ( mely egy trilógia 2. kötete) kiderül, hogy a két világháború között Magyarországon egészen mást értettek lakáson, különösen polgári lakáson:egyedi tervezés alapján készült berendezési tárgyakkal otthonossá tett, lakájos és kényelmes Otthont. Kicsit irigykedve gondoltam azokra az arisztokratákra, orvosokra, ügyvéedekre, akinek megadta a sors, hogy- ha csak néhány évtizedre is, hiszen 1945-el az építészetben is új korszak kezdődött Magyarországon- ezekben a lakásokban éljenek. 
A 42.oldalon található, Nagybátonyban levő lakás ( ma már természetesen nincs meg) fényképről is szinte kínálja magát. Hihetetlenül kényelmes székek, fotelek, heverő, imponálóan erős szekrények. A masszív és a szép ötvözete. Simán el tudnám képzelni, hogy ilyen lakásban éljek. De nem érezném magam rosszul Hidegh Dezső dolgozószobájában sem: nagy tér, tekintélyt parancsoló, mégsem arrogáns íróasztal, besüt a napfény- ennél jobb irodaában nem lehet dolgozni. A budapesti Juhász-villa pedig minden 21.századi követelménynek megfelel: tágas, laza, éppen csak a számítógépet hináyoljuk belőle, dehát azt majd az 1980-as évek újítása lesz...Az volt számomra legmegdöbbentőbb, hogy a két világháború közti időszak ( 1925-1942) tervezőinek műveiben a ma embere is nyugodtan, kényelmes eléldegélne. Semmi mesterkeltség, nincsenek itt barokk stílusú bútorok, cicomás fotelek, csak egyszerű, mégis eredeti bútorok, szőnyegek, kanapék, könyvespolcok, egyéb kiegészítők. Ha a 118.oldalon látható Szegő-villa ( egyébként Hajós Alfréd tervezte) padlóját kicserélnénk ( ez a fekete-fehér négyzetrácsos mintázat ma már kissé ciki, leginkább csak közintézményekben, orvosi rendelőkben találkozunk vele), akkor egy teljesen modern, 21.századi lakást kapnánk. Szuper a fotel, nagyon eredeti a szekrényes polcrendszer, olyan kívánatos, simogatnivaló az egész. 
De ami leginkább megfogott, az Kovács Zsuzsa Akadémiai utcai lakásának terve. Ugyanis szeretem a könyveket. A tervezőnő ebbe hatszobás lakásba olyan könyvtárszobát tervezett, hogy még annak is kedve támad olvasni, aki életében nem vett a kezébe könyvet. De szívesen elüldögélnék a Havas-villa bárszekrénye mellett, hogy aztán az ultramodern könyvespolcról vegyek le valami aktuális, friss kiadású könyvet. 
Somlai Tibor könyvének legfőbb tanulsága az, hogy a sok esetben retrográdnak beállított Horthy-korszakban akadt egy réteg, mégpedig a városi ( főként budapesti) polgárság, amelyet vonzott az új, a nyugati, a modern. És volt egy építész-generáció, amely kiszolgálta az igényeket, megtervezte  és berendezte Magyarország történetének legmodernebb lakásait. A modernségből pedig tradíció lett, hagyomány és újítás összeépült, szintézist hozott létre. Ezt a szintézist szakította meg 1945, és minden, ami azzal járt:az építészet is átpolitizálódott, akár a kultúra valamennyi ága, szovjet mintákat tekintettek példaképnek ( mivel az újonnan felemelkedő kommunista vezetők túlnyomó többségének fogalma sem volt a nyugati mintákról...). Aztán az 1960-as években jött az olvadás, a tervezők ismét eredeti ötletekkel mertek előállni. Ám ezek nem a korábbi hagyomány folytatásai voltak, inkább a népies-avantgarde-os vonalon haladtak tovább. 

Somlai Tibor:Tér és idő.Lakásbelsők a két világháború között 1925-1942 című könyvét ajánljuk mindazoknak, akik építészek, vagy annak készülnek( egyetemi hallgatók pl.), vagy költöznének és igazán eredeti lakberendezési ötleteket akarnának szerezni. Itt megtalálják. 

Corvina,2008.