John Barth:Az út vége

Ennek a regénynek megjelenése idején nagyon kétarcú volt az amerikai és a magyar fogadtatása. Egyesek el voltak ragadtatva tőle, a realizmus megújítását vélték felfedezni John Bart könyvében, mások pedig- köztük egykori magyartanárom- ütődött, valóságtól elrugaszkodott irodalmi blöffnek minősítették a művet. Van, akinek a túl sok extrém karakterből lett elege, és húsz oldal után a falhoz csapta, mások többször is elolvasták, merthogy Az út vége az irodalom jövője.
Nem lett az. Ettől függetlenül a regény igencsak érdekes, s noha a karakterek valóban messze állnak az általunk ismert, a mi hétköznapjainkban mozgó személyektől, sokat meg lehet tudni ebből a kifejezetten nagyvárosi regényből az emberi kapcsolatokról. Barthot leginkább az érdekli, mennyire konformisták az emberek, milyen mértékben azonosulnak vagy nem azonosulnak valamilyen politikai-társadalmi rendszerrel, s ez hogyan hat ki emberi kapcsolataikra. Szóval, tanulságos regény, bár kétségkívül más, mint amit megszoktunk. Az alábbi könyvajánlóban egy rövid, reflexióktól sem mentes spolierrel igyekszünk kedvet csinálni Kedves Látogatóinknak ahhoz, hogy kutassák fel a könyvet valamelyik antikváriumban vagy jobbfajta könyvtárban és olvassák el. 

Akkor tehát vágjunk bele a cselekménybe! John Barth regényének főhőse Jacob Horner, aki inkább antihős, mintsem hős. Munkája nincs, nem is nagyon akar szerezni, viszont roppant érzékeny a pszichéje. Analitikushoz is jár, akinek egyre jobban elege van különös pácienséből- az érzés kölcsönös. Az egyik terápiás ülésen a Doktor arra jut,hogy Jacobnak szüksége volna olyan munkára,ahol rendszerességre,precizitásra van szükség. Jacob korábban járt angol irodalom szakra,ezért a pszichiáter beajánlja őt a helyi tanítóképző főiskolára nyelvtantanárnak.Irodalomról szó sem lehet,mert az a páciens számára túlzottan csapongó,szerteágazó. 

A fòiskola kívülről elég unalmasnak tűnik,valójában alapjaiban változtatja meg Horner életét. A dátumokat folyton összekeverő igazgató után megismerkedik a Morgan házaspárral. Rendszeres vacsoravendéggé lesz náluk. A férfi testnevelést és történelmet tanít, azonkívül ő az iskola cserkészcsapatának vezetője. Világfelfogása elképesztő. Szerinte nem létezik állandóság,nincsenek mindenki számára fix értékek,minden változik,mozog. Szerinte legnagyobb bűn a piszmogás,totojázás,ez hátráltatja az emberiség fejlődését.Mrs.Morgan szeretne lefeküdni Jacobbal-férje beleegyezésével,avagy sem,ki tudja-aztán végül azt találják ki,hogy az asszony tanítsa meg lovagolni az új kollégát. Jacob pedig szépen meg is tanulja a lovaglás alapjait. A végén az a véleménye alakul ki,hogy ez a sport nem éri meg a fáradságot.

John Barth kónyvében diadalát üli az angol humor. Sokszor kényes,sokszor morbid,ugyanakkor végtelenül szórakoztató. Ajánljuk Az út vége című könyvet mindazoknak,akik nem riadnak vissza egy kis irodalmi modernségtől.

 Európa Könyvkiadó, Modern Könyvtár sorozat,190.kötet. Fordította Tellér Gyula.Amerikai megjelenése1958.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Simon Scarrow:Elsötétítés

Debbie Danowski és Pedro Lazaro:Miért nem tudom abbahagyni az evést?

David Carter:A világ lepkéi