Könyvekről mindenkinek

 Tracy Buchanan világhírű brit bestseller-író, a thriller műfaj nagymestere,hátborzongató könyvvel örvendezteti meg Olvasóit. A hallgatás fala egyedülálló cselekményével, nagyon finom, mély lélektani érzékevel minden thriller- és krimirajongót el fog bűvölni. Egy rövidke spoilert közlünk a könyvből, hogy ezzel csábítsunk olvasásra.  A Byatt család egy kis erdei faluban, Forrest Growe-ban,Erdei Utópiában él. A családfő, Patrick, roppant sikeres, menedzser egy nagy cégnél, azonkívül indul a közelgő önkormányzati képviselőválasztáson is, csak formalitás a megválasztása. Felesége,Melissa éppen kezdi túltenni magát első gyermeke, a születésétől kezdve szívbeteg Joel váratlan halálán. A család három gyermeket ( a tizenöt éves ikerpárt,és a kis Grace-t) nevel, úgy tűnik, minden rendben van náluk,tulajdonképpen irigyli őket az egész környék. Melissának vannak bizonyos problémái a falu egyes pletykás lakóival, de ettől eltekintve minden rendben levőnek látszik.Ideális családnak. Azon a délutáno

Silas Weir Mitchell 19. századi amerikai idegsebész volt. Nagyon haladó módon gondolkodott az elme- és idegbetegségekről. Gyűlölte a kortárs kollégái által alkalmazott erőszakos módszereket, az elektrosokkot, az elmegyógyintézetben történő fogvatartást. Fat and Blood ( Zsír és vér) című könyve 1877-ben jelent meg, voltaképpen arról szól, hogy: Minden elmebetegség alapja az, hogy valamiből túl sok gyűlik fel az emberi szervezetben. Ezért aztán vigyázni kell, hogy a vérben ne gyűljenek fel a zsírok, mert az- túl a nemkívánatos testi tüneteken- elmebetegségeket is okozhat. A gyógyszer pedig: pihenés és fogyókúra. Ezt akár a 21.században is írhatta volna, úgyhogy nyugodtan kijelenthetjük: Silas Weir Mitchell évtizedekkel megelőzte korát. xxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: keresztenyeknek.blogspot.com

Hjorth és Rosenfeldt ezúttal is izgalmas krimit alkotott, vagyis inkább thrillert, ezúttal azoknak sem lehet panaszuk rá, akik jó sok vért szeretnek látni-olvasni egy bűnügyi könyvben. A néma lány egy négytagú család haláláról mesél,akik heves természetű környezetvédők voltak, valamint hátborzongató képet kapunk egy tízéves kislány kálváriájáról, lelki meghasadásáról. Kriminek mindenképpen jó, kiemelkedik az átlagból. A szerzőpáros könyve azonban fényévekre van attól, amit irodalomnak nevezhetünk, sőt, az örökös lelkizés, a ki-kivel-és-mikor szövegrészek inkább idegesítők, semminthogy előrevinnék a cselekményt. Adott tehát egy krimi, amely a maga műfajában nem rossz, csak kissé túlírt.De azért olvasható. Ám semmi több.Itt a probléma. Egy író akarjon valamit mondani olvasóinak, valami olyat, amit életre megjegyeznek, még akkor is akarja ezt, ha " csak" krimit ír- ami nem könnyű. Az igényesség ott kezdődik, hogy akarok tanítani valamit. A Hjorth-Rosenfeldt szerzőpárosnak ni