Melchior Wańkowicz:A Monte Cassinó-i csata

 Melchior Wańkowicz lengyel újságíró haditudósítóként dolgozott a második világháború idején. Mindig a harcok közvetlen közelében vagy éppen a sűrűjében tartózkodott,látta a felemelő pillanatokat és a borzalmakat egyaránt. A Monte Cassinó-i csata a második világháború történelméről szóló irodalom egyik legszínvonalasabb darabja,minden,a témával foglalkozó történész,kutató,egyetemi hallgató,és más érdeklődő számára alapmű. E könyvajánlóban nagyon röviden összefoglalom a könyv lényegét.

Az már korábban eldőlt,hogy a szövetségesek 1943-ban partra szállnak Olaszországban,s délről támadják a német területeket. Az is eldőlt,hogy az emigráns lengyel katonákat is bevonják a hadműveletekbe. Megszervezték a Keleti Lengyel Hadsereget majd a Kárpáti Hadosztályt. A 2.lengyel hadtest,Anders tábornok parancsnoksága alatt, részt vett az itáliai hadműveletekben.Formálisan az angolok segédcsapatai boltak,voltaképpen ők végezték a munka oroszlánrészét. Monte Cassino kolostorát a németek elfoglalták. A szövetségeseknek mindenképp túl kellett jutni ezen az akadályon,ha el akarták érni Itália északi részét. A németek beásták magukat:rengeteg álcázott bunkert hoztak létre,melybd jól képzett,a nehézfrgyverekkel is bánni tudó katonákat helyeztek. A szövetségesek erejét létszámuk és jobb utánpótlásiblehetőségük  adta,a németek fölénye pedig abban rejlett,hogy ők a hegyoldalban voltak,mindent láttak,rendkívül precíz távcsvöveikkel még azt is látták,milyen élelem van a katonák csajkájában. Ezt a fölényt a szövetségesek nem,vagy csak nagyon nehezen tudták leküzdeni. 

1944.tavaszán megkezdődtek a szövetségesek támadásai. Az első négyet a németek visszaverték,szörnyű veszteségeket okozva. Wańkowicz igencsak naturalista módon ábrázolja az emberi szenvedést. Részletesen leírja például egy hadnagy elképesztő szenvedéseit:előbb a bal,aztán a jobb lábát lőtték meg,majd a testét is eltalálták,egy hét után,étlen-szomjan vonszolta be magát a kötőzőhelyre. Szinte csoda,hogy nem kezdtek el üszkösödni a végtagjai. Vagy ott van Bilak honvéd esete:a sebesült lengyel katona rávetette magát az aknamezőkre,hogy így mentse meg szakaszát. Szerző bemutatja az utászok és a híradósok bátor és áldozatos munkáját,akik ellenséges golyózáporban építettek utat,hidat,hozták létre a híradási rendszert. A fordulópontot az jelentette,mikor a lengyelek szétszedtek egy Sherman tankot,és felvonszolták a közeli magaslatra. A meglepett németek nem tudták lereagálni ezt a trükkőt,a tank pedig szépen,célzottan kilőtte az álcázott német bunkereket. Ez volt a Monte Cassinó-i csata fordulópontja. Meg amikor elfogták az ellenség vezetőjét,Bayer tábornokot. De ezzel még nincs vége a történetnek,mert még egyszer le kellett győzni a németeket,Piedimonténál.

Katonák számára azért ajánlom ezt a könyvet,mert megmualtatja,milyen gyakorlati nehézségekkel kell megküzdenie egy hadseregnek egy akció során. Ha pl. csak egyetlen,keskeny út vezet A pontból B-be,akkor azt a tankok vagy a hadtáp használja?Hogyan kell kiképezni,nyugalomra bírni a teherhordó öszvéreket? Mit kell tenni,ha egy szakasznak egymás után 5 parancsnoka esik el?A Monte Cassinó-i csatában minderre akadt példa,sajnos. 

Melchior Wańkowicz könyve elvezet bennünket a második világháború sajátos univerzumába. Minden szava igaz,mégis,izgalmas és feszült. A legelképesztőbb történeteket a valóság írja. Meg a haditudósítók. 

Kossuth Könyvkiadó,1979.Népszerű történelem sorozat. Fotdította Kovács István