Szendi Gábor: A férfi hanyatlása és bukása
Az ilyen könyveket érdemes megírni. Ahogy haladunk előre az olvasásban, felbukkannak dolgok, melyekkel nem értünk egyet, találunk olyan ismereteket, melyek megfelelnek addigi világképünknek, s olykor-olykor egy-egy adaton annyira megütközünk, hogy azt mondjuk: alszunk még rá vagy kettőt...A férfi hanyatlása és bukása azt teszi, amit egy könyvnek tennie kell: gondolkodtat.
Bár udvariatlanságnak tűnhet, a nekem nem tetsző dolgokkal kezdeném. Nem tetszik a Szerző szélsőséges evolucionizmusa. Ebben a világképben az ember egyetlen feladata a szaporodás, az ember kizárólag testi lény. Ezzel nem érthetünk egyet. Az ember ( férfi és nő) tud nagylelkű, okos, kedves, áldozatkész stb. lenni. Az ember tehát elsősorban lelki lény.
Szendi Gábornak a homoszexualitással kapcsolatos álláspontjával sem értek egyet. Az lehet, hogy az állatvilágban előfordul, de ez még nem igazolja, miért kellene az embernél is előfordulnia. Miért van az, hogy évszázadokon keresztül jól megvolt az emberiség ( legalábbis annak keresztény európai része) heteroszexuális mivoltában, s csak az utóbbi időkben éledt fel a homoszexualitást természetesnek valló álláspont? Az viszont kifejezetten megnyerő, ahogy Szerző a házasságot ajánlja.
Ugyanakkor nagyon sok értékes, megszívlelendő tanulsággal is szolgál Szendi Gábor. Az apácák és férfiszerzetesek életkorának összehasonlítása meggyőzően bizonyítja, hogy a nők eredendően tovább élnek, mint a férfiak, az élettartamnak egész társadalmunkban két nem között mutatkozó szignifikáns különbsége nem magyarázható azzal, hogy a pasik többet isznak, vagy többet szexelnek, egyszóval: önpusztítóbb életet élnek. Az is érdekes- és sokban elszomorító- amit a mostohaapákról olvashatunk ( ezt inkább nem írnám le, tessék kézbevenni a könyvet!).
A pszichopátiának a férfiassággal való összefüggését magyarázó fejezet pedig egyenesen megrázó. Ezt pedig azért nem írnám le, mert oldalunkat, Istennek hála, sok kamaszkorú fiatalember is olvassa, ők ennek megismerésére még nem biztos, hogy felkészültek.
Szóval, él Magyarországon egy Szendi Gábor nevű úr, aki érdekes könyveket ír. Olyanokat, mint senki más. Gondolataival nem mindenki fog egyetérteni, állandóan afféle " pro- és kontra-egyszerre" érzésem volt olvasás közben. Azt feltétlenül el kell ismerni, hogy a pasas eredeti. Sokszor bólintunk, sokszor szidjuk. De közömbösek nem maradhatunk iránta.
Lehet, hogy ez a lényeg?
( Jaffa, 2016.)
Bár udvariatlanságnak tűnhet, a nekem nem tetsző dolgokkal kezdeném. Nem tetszik a Szerző szélsőséges evolucionizmusa. Ebben a világképben az ember egyetlen feladata a szaporodás, az ember kizárólag testi lény. Ezzel nem érthetünk egyet. Az ember ( férfi és nő) tud nagylelkű, okos, kedves, áldozatkész stb. lenni. Az ember tehát elsősorban lelki lény.
Szendi Gábornak a homoszexualitással kapcsolatos álláspontjával sem értek egyet. Az lehet, hogy az állatvilágban előfordul, de ez még nem igazolja, miért kellene az embernél is előfordulnia. Miért van az, hogy évszázadokon keresztül jól megvolt az emberiség ( legalábbis annak keresztény európai része) heteroszexuális mivoltában, s csak az utóbbi időkben éledt fel a homoszexualitást természetesnek valló álláspont? Az viszont kifejezetten megnyerő, ahogy Szerző a házasságot ajánlja.
Ugyanakkor nagyon sok értékes, megszívlelendő tanulsággal is szolgál Szendi Gábor. Az apácák és férfiszerzetesek életkorának összehasonlítása meggyőzően bizonyítja, hogy a nők eredendően tovább élnek, mint a férfiak, az élettartamnak egész társadalmunkban két nem között mutatkozó szignifikáns különbsége nem magyarázható azzal, hogy a pasik többet isznak, vagy többet szexelnek, egyszóval: önpusztítóbb életet élnek. Az is érdekes- és sokban elszomorító- amit a mostohaapákról olvashatunk ( ezt inkább nem írnám le, tessék kézbevenni a könyvet!).
A pszichopátiának a férfiassággal való összefüggését magyarázó fejezet pedig egyenesen megrázó. Ezt pedig azért nem írnám le, mert oldalunkat, Istennek hála, sok kamaszkorú fiatalember is olvassa, ők ennek megismerésére még nem biztos, hogy felkészültek.
Szóval, él Magyarországon egy Szendi Gábor nevű úr, aki érdekes könyveket ír. Olyanokat, mint senki más. Gondolataival nem mindenki fog egyetérteni, állandóan afféle " pro- és kontra-egyszerre" érzésem volt olvasás közben. Azt feltétlenül el kell ismerni, hogy a pasas eredeti. Sokszor bólintunk, sokszor szidjuk. De közömbösek nem maradhatunk iránta.
Lehet, hogy ez a lényeg?
( Jaffa, 2016.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése