László Móni:Titkos hírnév

 A könyv alcíme:Személyes márkaépítés introvertáltként
Dr.László Móni könyve sok ember számára adhatja vissza reményt. Van ugyanis egy olyan közfelfogás a magyar ( és tegyük hozzá:az európai-amerikai) társadalmakban, hogy az boldogul a világban, aki remekül megtalálja másokkal hangot, folyamatosan- és jól- kommunikál, szereti őt a környezete,stb. Tehát, mondjuk ki: extravertált ( a könyvhöz hasonlóan használjuk itt mi is az " a" betűs alakot). De mi lesz akkor az introvertáltakkal? A közfelfogás szerint a " csendeseknek". a " visszahúzódóknak" csak a másodhegedűs szerepe marad, vezető állásban eleve ne is reménykedjenek, hiszen ott " jól kell tudni bánni az emberekkel", tudni kell érvényesítetani magadat stb. Ez a közfelfogás, amit sajnos, egyes üzleti tanácsadók csak felerősítenek. 
László Móni: Titkos hírnév című könyve egyetlenegy dologról szól: hogy mindez nem igaz. 
Nem igaz, mert az introvertált és extravertált között pusztán csak annyi a különbség, hogy előbbi kevesebb ingerre vágyik, ez pedig a karrierépítés során még jól is jöhet: az introvertált ember jobban el tud mélyedni a feladatokban,ezáltal valószínűleg jobban megoldja a problémát ( lásd a hegedű-tanulók esete a zeneiskolában). Az introvertált embernek nagyobb szüksége van elvonulásra, olyan térre és olyan időre, amikor egyedül lehet. Ettől függetlenül ugyanúgy " tud bánni az emberekkel", mint az extrovertált, csak másképp. Más adottságokat helyez előtérbe. Semmiféle skrupulussal nem kellene tehát az introvertáltaknak küzdeni, ugyanolyan jók, mint az extrovertáltak. Erről szól a könyv, s nagyon ember meríthet László Móni kitűnő művéből önbizalmat. Akár arra, hogy olyan pozícióra pályázzon a munkahelyén, amiről korábban álmodni sem mert. 

Ebben a könyvajánlóban néhány megjegyzést szeretnék fűzni ehhez a kiváló könyvhöz. Nem azért, mert én olyan okos vagyok, vagy többet tudok erről a témáról, mint a Szerző. Csak saját életutamból adódóan merültek fel olyan dolgok, melyeket, úgy érzem, muszáj kifejtenem. 
1. Az én éltemben az introvertált-extrovertált skálán való hely az életkorral is változik. Kisgyermekkoromban sokáig voltam otthon, ezért, amikor bekerültem óvodába, introvertált voltam. Tizennégy-huszonöt évesen már extrovertált voltam, negyven után pedig úgy éreztem, egyre inkább " zárkózódom" ( micsoda szót találtam ki!), egyre inkább lelem örömömet mindenféle csendes elfoglaltságokban. Tehát ez a személyiségjegy az én esetemben semmiképppen sem stabil.

2. Ami a munkahelyet illeti: kétségtelen, hogy introvertált is elnyerhet vezető állásokat, csak valahogy az extravertáltak..jobban akarják az ilyesmit, az esetek többségében aztán ők nyerik el. Egy csendesebb,kevesebb ingerre vágyó ember nem feltétlenül akar vezető lenni, még akkor sem ha tisztában van azzal, hogy ő is el tudná látni azokat a feladatokat, melyet a vezetői állás megkíván. Az introvertált azonban tudja, hogy ha vezérigazgató lesz, fuccs a csendes negyedóráknak, többet leszünk a munkahelyen, a családtagokkal is több lesz a konfliktus ( " Bocsáss meg drágám, de tárgyalásom van, nem tudom elhozni a gyereket az oviból, nem tudnál érte menni?"), több emberrel kell érintkezni, s ők ezt annyira nem akarják. Az introvertált ember ezeket a potenciális előnyöket és hátrányokat szépen mérlegre teszi. Az extravertált embert jobban hajtja a munkahelyi önmegvalósítás, mint introvertált társát. 

3. Akárki akármit is mond: az introvertált emberek között több a bölcs ember. Ez meggyőződésem.

4.  Nem is igazán a munkahelyi siker vagy sikertelenség választja el az intorvertáltat az extravertálttól. Hanem a magánélet. Egy nyitott, jó dumájú,mosolygós, boldognak és erősnek tűnő férfi sokkal könnyebben talál magának partnert, mint egy csendes, zárkózott, érzékeny fickó. Huszonéves korban a távolság a két embertípus között nagyon nagy. A magabiztos(nak tűnő), lazább életstílusú férfiaknak azonban hamarabb véget ér az első komoly kapcsolatuk. A szerényebb, visszahúzódóbb ember jobban megbecsüli a partnerét. 

Ennyit szerettem volna. Ajánlom László Móni: Titkos hírnév című kitűnő könyvét mindenkinek: extrovertáltaknak, introvertáltaknak, férfiaknak, nőknek, vezetőknek és beosztottaknak. Mindenki tanulhat belőle valamit. 

Jaffa Kiadó, 2023.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása