Somlai Tibor:Távol és közel.Belsőépítészet a háború után,1945-1970

 A második világháború után minőségileg megváltozott Magyarország lakásállománya. Gyakorlatilag mindent államosítottak, így a belsőépítészek " főnöke" is szinte kizárálagosan az állam lett. A régi, öt-hat szobás városi lakásokat lebombázták, vagy kisajították és felosztották kisebb lakásokra. A lakótelepi lakásokat  jóval kevesebb fantáziával tervezték,az esztétikai szempont sokszor teljesen háttérbe szorult. A Somlai Tibor által írt, és szekresztett Távol és közel. Belsőépítészet a háború után 1945-1970 című könyvből (mely a Tér és Idő című kötet folytatása) kiderül, hogy a magyar belsőépítészek még ilyen körülmények között is megvillantották egyedülálló kreativitásukat. Pedig a sokszor faluról városba költöző, frissen ipari munkássá avanzsált emberek nem vártak tőlük ilyesmit, csak egyszerűséget és kényelmet- illetve a Kádár-korszak vezető elvtársai előbb-utóbb kezdtek vonzódni a nyugati filmekben látható " fényűzéshez".  Túl sokat nem kaptak belőle...

Inkább beszéljünk a tervezők kreativitásáról! A 37 .oldalon látjuk Gaubek Júlia különleges zsúrkocsiját, amely átalakítható étkezőasztallá is- szerintem bármely " nyugati" szálloda örömmel fogadná. Nagyon megnyerte a tetszésemet Heczendorfer László egyedi íróasztal-sminkasztal kombinációja is ( a kis lakásoknak kicsi volt a fürdőszobája, ezért nem fért el bennük külön sminkes asztal. A szükség ötletet szült). Szintén a helyszűke adta a következő ötletet:az éjjeliszekrénynek legyen közös hátfala az ággyal. Fantasztikus. Ezekben az évizedekben ( 1960-as- 70-es évek) születtek meg olyan, ma is használt újítások mint a kombinált szekrény ( a szekrény alja polcokkal ellátott, többnyire ruhák tárolására szolgáló egység, erre van ráhelyezve két vagy három sornyi könyvespolc). Megszületett az elemes bútor- sajnos, itt a korabeli mindennapi realitások erős korlátot szabtak a tervezői fantáziának, a már említett Heczendorfer László több száz elemből tervezte meg Modul bútorcsaládját, de ebből csak pár tucatot gyártottak le, minderről részletesen ír a könyv a 45. oldalon. Persze, láthatunk a könyv több száz fényképén egyedi tervezésű éttermeket ( Mikó Sándor, Berlin étterem, eltolt szinttel, mai, 21.századi szemnek már zavaró, akkkoriban a szocialista luxusnak számító tiszta piros színvilággal), presszót ( Molnár Gábor ma is korszerűnek számító Anna presszója ma is csábítja a vendégeket, ebben az esetben viszont a piros-fehér-sötét kombináció kellemesen hat). Mózer László kagylófoteljei ma luxusnak számítanak, emlékszem, az 1980-as években kifejezett luxusnak számított, s ha szabad a könyvajánlóban egy rövid személyes emléket:amúgy jó ízlésű szomszédunk kijelentette:ilyeneket ő soha be nem vinne a lakásába... 
Mert hát a legnagyobb gond az ízléssel adódott: az a fajta arisztokrata-nagypolgári réteg, mely a két világháború között uralta Magyarországot, politikától a képzőművészetig minden területen, megszűnt létezni. Helyettük jöttek az első generációs munkások, értelmiségiek, nem éppen veretes képzőművészeti, belsőépítészeti ízléssel megáldva-megverve. Az " egyszerűség", a " könnyedség" lett a kulcsszó, utóbbin azt értették, hogy a bútorok, főképp a fotelek, könnyűek legyenek, hogy ha " pakolni" kell őket, ne okozzon gondot a háziasszonynak- aki egyben a takarítónő is lett, merthogy kiment a divatból, hogy bejárónőt, alkalmazottakat tartsanak, merthogy nem volt miből...Az elemes bútorok kora ez, a tulaj úgy variálja az elemeket, ahogy neki tetszik. Ez egy ilyen korszak volt. 
De azért Mózer László szekrényfalát( 132.oldal) elfogadnám a lakásba, igaz, más csoportosításban.Nagyon helygazdaságos. Rengeteg könyv elfér rajta- és én még abból a generációból vagyok, amelyiknek ez fontos. 

Kinek ajánljuk Somlai Tibor:Távol és közel.Belsőépítészet a háború után című könyvét? Szerintem mindenkinek érdemes ázolvasni, aki éppen most költözik, hátha kap a könyvből jó ötleteket. Hivatásszerűen tervezéssel, lakberendezéssel foglalkozóknak pedig ( na jó, mondjuk: majdhogynem) kötelező. 

Corvina Könyvkiadó, 2010.