Somlai Tibor:Volt és nincs.Nagypolgári és arisztokrata enteriőrök, 1900-1945

 Volt és nincs egy csodálatos világ. Egy olyan Magyarország, ahol is az arisztokraták, harmincszobás vidéki kastélyuk mellett, fenntartottak még egy 6-8 szobás pesti lakást is, ha éppen erre visz az útjuk, ne kelljen szállodába menni. Egy csodáatos világ, csodálatos lakásokkal, igazi barokk festményekkel a falon, ahol is a Mária Terázia-korabeli szekretert bedugták a szoba sarkába, merthogy annyira nem passzol a többihez. Egy csodálatos, szinte már mesebelinek ható világ, ahol minden egyes bútort megterveztettek, hiszen ezekbe az előkelő lakásokba, villákba mégsem illik áruházból bútort vásárolni...Somlai Tibor Volt és nincs. Nagypolgári és arisztokrata enteriőrök 1900-1945 című könyve ebbe a világba kalauzol el bennünket, rendkívül szakértő, közérthető szöveggel és lenyűgöző képekkel.
XVI.Lajos stílusú fotelek, szemkápráztató magyarosan hímzett textilekkel beborítva. A copf sítlusú fehérarany kanapé( 86.oldal, ismerelen helyen levő lakás) itt " egyszerűnek" számít, manapság minden lakás dísze lenne, ahová gyereknek nem szabad ülni. Az Istenhegyi úti Finaly-villa hatalmas hallja, márványburkolatos kandallóval, olyan szőnyeggel, hogy rá sem mernénk lépni, ma már csak múzeumokban található.
Ne gondoljuk, hogy valami politikailag sugallt neobarokk sznobizmus, valami ízléstelen gyűjtőszenvedély jellemezte ezeket a lakásokat, palotákat! Például a a már említett ismeretlen helyen lévő lakásban csodálaos, kandallóburkolatból kialakított könyvszekrényel találkozunk ( ha csak ez az egyetlen kép szerepelne ebben a könyvben, már megérte kézbe venni). De megemlíthetjük gróf Bethlen Andrásné városi palotájában található hatalmas fehér barokk kályhát,amely mellett telente remekül lehetett olvasgatni. 
Micsoda villája volt akkoriban egy költőnek! Igaz, körülrajongott színésznő volt a felesége...Kemény Simon Hermann Ottó úti villája mindenben alapjául szolgálhatna egy mai polgári lakásnak- csakhogy a mai polgári " lakások" többnyire 2-3 szobások, így aztán esély nincs arra, hogy átültethessük ezeket az enteriőröket a 21. századba. Kemény Simon könyvtár- és dolgozószobáját szerintem minden ma élő és mozgó értelmiségi elfogadná. Elképesztő könyvszekrény, beleépítve (!) egy kanapé, rajta 19.századi török párna, valamint ún. szenné-kilim szőnyeg ( kinek van ma ilyen szőnyege?). Remek, manapság csak múzeumokban látható életforma külső jegyei. Csak keveseknek, példul özvegy Kernstok Károlynénak sikerült átmenteni az életformáját 1945 utánra. A 105. oldalon látjatjuk a különböző szép fajanszokból összeállított gyűjteményt. Elképesztő. Mindezekhez képest Horthy Miklós kormányzó kenderesi kúriája valósággal kispolgárinak tűnik. Tányérok a falon- ez akkoriban nem számított trendinek, a falra akkoriban festményeket helyeztek, Rippl-Rónait, Csók Istvánt, Aba-Novákot és társait. 
Somlai Tibor és munkatársai kiváló könyvet adtak az Olvasók kezébe, olyat, melyből- ha van rá igénye- még ihletet is meríthet a lakberendezői kreativitással megáldott középosztálybeli asszony. Persze, azért csak óvatosan a másolással:egy adott bútordarab egy meghatározott környezetbe illik. Vagy nem illik. 

Persze, ahhoz, hogy mindez az elit társadalmi szintjén évtizedeken át működhessen, kellett megfelelő és sokoldalú személyzet:cselédek, szobalányok, szakácsnők, kertészek. Gondoljunk csak bele, micsoda nagy munka takarítani egy nyolcszobás házat porszívó nélkül! Vagy ötven emberre főzni elektromos háztartási készülékek nélkül! Illik néhány mondatot mondani azokról, akik ezekben a hatalmas és igényes házakban dolgoztak. Nélkülük ez a volt-nincs világ nem működött volna. Sajnos, a 21.századra eluralt mindent a konfekció, az egyéni ízlés kevesebb szerepet kap. Ez a volt-nincs arisztokrata világ már soha nem tér vissza. Somlai Tibor könyve elmondja nekünk, hogyan éltek elődeink. A gazdagon illusztrált, remek kiállítású és tartalmú kötetet három kitűnő tanulmány zárja. 

Corvina Kiadó, 2012.