Móricz Lili:Pasziánsz

 Móricz Lili,a nagy magyar író,Móricz Zsigmond legkisebb lánya,komoly színészi pályafutást tudhatott magáénak. Persze,az alma nem esett messze a fájától,úgyhogy Lili kipróbálta magát a szépirodalom területén is. Nem is rosszul,tanú erre a Pasziánsz című könyv is,mely 1982-ben jelent meg a Rakéta Regénytár sorozatban,a Magvető Könyvkiadó kiadásában.A kötet műfaja,mint az írónő is jelzi,párbeszéd. Semmiképpen sem dráma. A befogadói élményt leginkább a rádiójáték (tudja vajon az ifjú nemzedék, hogy mi az?) hallgatásához tudnám hasonlítani. A Pasziánsz tehát lebontja az irodalmunkban,műfajok közé  emelt kerítéseket. Móricz Lili szabadon közlekedik műfajok,karakterek,idősíkok között,mindeközben remekül ábrázol jellemeket.

A két főszereplő (lám,itt is a drámai műfaj elemzéséhez szükséges terminust alkalmazom...) Cili és Júlia,két középkorú,sok szenvedést megélt asszony,akik minden héten összejönnek,hogy Napóleon-pasziánszt játszanak. Kedves Látogatóink szíves engedelmével nem részletezem,hogy mi az,mert hogy nem tudom. A kártyajátékok szakértői most bizonyára megvetően gondolják:azért utánaguglizhatott volna ez a szerencsétlen,ha már könyvajánlót ír. Lehet,hogy igazuk van...Szóval, a két hölgy- Cili vidéki színésznő, beteljesületlen karrierálmokkal, Júlia népművelő, amatőr színtársulatokkal foglalkozik- pasziánszozik és közben társalog. Szóba kerül az, hogy kik a jobbak: a sokszor manírból-rutinból játszó hivatásos színészek, vagy pedig a lelkes amatőrök, akik csak hétvégeken lépnek színpadra, olykor. Júlia, mint népművelő, az utóbbiakat tartja jobbnak, míg Cili a professzionális színművészet mellett érvel. Aztán előkerülnek a versek, mint beszédtéma. Júlia szerint a legtöbb színész, tisztelet a kivételnek, nem tudja magát alárendelni a költeménynek, mindenáron arra törekszik, hogy jobb legyen, mint maga a költő. Cili szerint ez azért van, mert a nagy színészek egyéniségek, céljuk az, hogy a mondott költeményt a maguk képére formálják, Nem interpretátorok, hanem alkotók, akik hozzátesznek a leírt szöveghez. Júlia szerint ezért van az, hogy egyes színészek minden verset ugyanúgy mondanak. 

Aztán persze, szóba kerül a szerelem, a szexualitás. Mindkét nő rengeteg csalódáson van túl- ám ezek a csalódások megedzették őket, bölcsebbé váltak általuk. Cili elmeséli egyik kalandját, amikor ült egy nézőtéri páholyba, s közeledett felé az álompasi, a sztársportoló, és ő minden porcikájában érezte az energiát, az áramot...Azt gondolom ( ha szabad ehhez megjegyzést fűzni), hogy legtöbb magyar nő életéből éppen ezek a pillanatok hiányoznak. Ezek a mindent megrezgető, örökké emlékezetes pillanatok. Egyébként felbukkan Móricz Lili művében egy titokzatos Töhötöm, vagy Töhi, aki mindig telefonon érdeklődik Júlia után, sóvárogva kérdi a vonalban, hogy a lány mikor megy haza. Aztán valami elképesztően tragikus történik a mű végén, azt is mondhatnám: móriczi ihletésű tragédia, ha ezzel nem lennék ünneprontó. Mindenesetre eléggé váratlan, de lélektanilag megalapozott tragédia ez, mely véget vet azoknak a homályos sejtéseknek, ami a két nő furcsa személyiségéhez kapcsolódik. 

Móricz Lili Pasziánsz c. könyve nagyon mély, ugyanakkor nagyon szerethető olvasmány. Mert mindannyiunkról szól, és mindenkiről, aki valaha élt és élni fog ezen a világon. Azoknak ajánljuk, akik szeretnek az emberi lélek Szküllái és Kharibdüszei között hánykolódni, s ezen hánykolódás tanukságait bölcsességgel levonni. 

Magvető Könyvkiadó, 1982.