Mezei András:A Csodatevő és más történetek

 Mezei András (1930-2008) a huszadik századi magyar irodalom egyik keveset emlegetett csodája. Szeretnénk őt és jobbnál jobb műveit megmenteni a hálátlan és kicsit túlpörgött utókor feledésétől.Mezei rendkívül szerény, zárkózott ember volt, talán ezért nem is visszhangozta dicsőségét a korabeli kritika vagy az utókor irodalomtörténete. A Csodatévő és más történetek című könyve egy rettenetes történelmi korba, a második világháború végéhez vezet el bennünket. 1944.március 19-én Magyarországot megszállták a német csapatok. A könyv kamaszkorú gyermekek szemszögéből, mély empátiával beszéli el ezeknek a tragikus hónapoknak a történetét. Nem valami átlagos spoilert közlünk erről a gyönyörű könyvről, hanem egy-két történetet kiemelünk az ízletes termésből, ezen keresztül próbálunk eljutni a mű lényegéig. 

A történeteknek nincs külön címe, pontosabban: hol van, hol nincs. Az elbeszélés szerkezete teljesen laza, pontosabban: annak tűnik.Kezdjük mindjárt az első történettel! Egy Izraelben élő idős ember ( magyar nevén Harmat Lajos) emlékszik vissza azokra a borzalmas időkre. Barátaival éppen kijöttek a moziból, amikor látták a Budapestre beözönlő német csapatokat. Mindnyájukat ellentmondásos érzések töltötték el. Az iskolában napirenden voltak az összetűzések a diákok között:volt, aki németpárti volt, volt, aki a szövetségesek győzelmét várta. De azért nagyszünetben az egész diákság elénekelt az udvaron egy németellenes dalt ( amely még a 19.században keletkezett). Lajos zsidó származású, osztálytársa elintézi neki, hogy Rimaszombatra küldjék. A fedősztori az, hogy ők kibombázott pesti diákok, akik elveszítették szüleiket. A narrátor érzékelteti, hogy azért Rimaszombaton sem minden helyi lakos vette be ezt a mesét,de szolidárisak voltak a fiatalokkal. A srácok Románián keresztül próbálnak Izraelbe szökni- azt nem áruljuk el, hogy sikerül-e nekik, mert akkor mi maradna a cselekményből az Olvasónak? Ami miatt maradandó értékűnek véljük ezt a prózát, az az akció és pszichológia rendkívüli együttmunkálkodása. húzós, pörgős történetmesélés ez, ugyanakkor minden mondatban ott van a lélek, az útjait kereső kamaszlélek, amelyet most a történelem teherbíró képességénél jóval nagyobb probléma elé állít.

A második történet ( Egy forintért angyal) egy korabeli, kispolgári család életét örökíti meg a második világháború poklában. A család kikeresztelkedett zsidókból áll, még a gyereket is megtanították imádkozni. A történetet az ötéves gyerek szemszögéből látjuk. A házasság válságban: apa és anya rengeteget veszekszik, e veszekedések oka pedig- mint akkoriban oly sok családban- az ital és kártya. Apa a feszültségek elől a kocsmába menekül, elissza az amúgy sem magas keresetét. Anya pedig kétségbe van esve. Az óvodás kisfiú megtalálja megoldást. apának minden reggel zsebpénzt kell kapnia, negyven fillért. A szülők nevetnek, de ebben a nevetésben van valami keserédes, olyan magyarosan tragikus. Innentől kezdve álom és valóság keverednek, nem tudjuk, hogy a kisfiú álmában beszél vagy régi, megtörtént esetet álmodik újra. Siófokon vannak ( a balatoni turizmus akkoriban kezdett fellendülni), apa zenélésből tartja fenn a családot. Anya pedig apa képébe vágja: elválok tőled! A férfi még rendőr barátját is mozgósítja a házasság egybentartása érdekében:a hatóság nyomást gyakorol az anyára. De van az egészben valami irrreális, álom szerű, nem tudjuk, mi történt meg a hétköznapi értelemben vett valóságban, mi az, amit a kisfiú álmodik, mi az, ami az írói képzelet szüleménye. 

Pontosan ezért ajánljuk Mezei Andrást és könyveit az irodalom kedvelőnek. Nála a " realitás", azaz a mű és a benne foglalt valóság,három al-valóságból, ha úgy tetszik, három " alrendszerből áll össze:
- történeti valóság
- a szereplők gondolatai, ébrenlétben is körvonalazódó álmai, jól-rosszul megfogalmazott vágyai
- szabad szárnyalás az írói fantázia által.
A Csodatevő és más történetek című könyv olvasása közben sohasem tudjuk, valóban történetet olvasunk-e, vagy már régen túl vagyunk ezen. Lenyűgöző mozaikja tényeknek, álmoknak, elképesztő költői próza. Minden felnőtt, irodalmi művek olvasásában már némi tapasztalattal rendelkező Olvasónak ajánlom szíves figyelmébe!

Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984.( A Kiadó azóta megszűnt, a könyv antikváriumokban kapható).