Könyvekről mindenkinek

 Márton László könyve jelentősen hozzátesz ahhoz, amit " minőségi magyar irodalom"-nak nevezhetnénk. Az Amit láttál, amit hallottál című könyv telis-tele van kiváló prózával, elbeszélésekkel ( nem novellákkal!), elgondolkodtat, inspirál ( engem például arra inspirált ,hogy nézzem át egyetemista koromból fennmaradt, szekrények mélyén őrzött írásaimat.). Úgy igyekszik újat hozni irodalmunkba, hogy nem jelzi ennek az újat-teremtésnek szándékát. Elbeszéléskötetről igen nehéz spoilert közölni, ezért inkább kiemelnénk ebből az irodalmi aranybányából néhány rudat, és ezekről a kiemelt alkotásokról írnék néhány mondatot.  Az ablakkeret.A könyv nyitó elbeszélése ifjúi és felnőtt életet szembesít egymással- ez a bizonyos " találkozás egy fiatalemberrel" Karinthy-féle problematika 21.századi változata. Dobó Pisti ( az egri hősnek csak névrokona) éppen hazafelé baktat és arra gondol, hogy ő már mindig is Dobó Pisti marad, ő már megreked ennél a dobopistis léthelyzetben. Ekkor t

 A meglehetősen " krimiszerű" cím ellenére H.Barta Lajos könyve egyáltalán nem krimi,inkább bűnügyi témákkal is foglalkozó szociográfia. A kiváló újságíró, publicista remekül vette észre a Kádár-korszak mindennapi életében jelentkező torzulásokat, elmaradásokat, groteszk helyzeteket. Minden esemény ( többnyire ezek tragikus események) mögött az emberi lelket, a lélektani motivációt kereste. E rövid könyvajánlóban csak rövid ízelítőt nyújtunk ezekből a furcsa ( erről is lesz szó) szociográfiákból. Azaz:újságírói magánnyomozásokból. Egy pár csizma:egy élet. Ez a kötet nyitódarabja, meglehetősen érdes, brutális történet, mely a 20.század magyar valóságában esett meg. A második világháború vége felé, 1945-ben, amikor a szovjet csapatok már Magyarország területén vannak, a falu gazdag parasztjai összeülnek egy iszogatásra. Kissé jól sikerül az iszogatás, kora délutánra már mindannyian részegek. " Megtalálják" a birtokon dolgozó, kissé együgyű bérest, aki olyan szegény, h

 Stefano Ardito könyve magyar nyelven a "Túrázóknak'" sorozatban jelent meg, s azt kell mondanom: minden igényt kielégít. Kellő alapossággal ír az Alpok különböző fontos és bejáratott túraútvonalairól, kezdők és haladók egyaránt használhatják, azonkívül rendkívül gazdagok illusztrált, úgyhogy lehet, hogy " városi puhány" még kedvet is kap egy kis hegymászásra. Persze, azért csak lassan a testtel! A könyv első fejezete éppen arról szól, hogyan kell elindulni egy jó kis Alpok-túrához. Milyen nadrágot érdemes viselni: farmert, vászonnadrágot ( nyáron, persze...) vagy modern polárisat? Kell-e vinnünk sziklamászó- felszerelést, ha a túra amúgy ezt nem indokolja? Turistaházban, szállodában, vagy a régiek nyomán, sátorban töltsük az éjszakát? Mit tartalmazzon az elsősegély-láda,s hogyan kell viselkednie, mit kell tennie annak, akinek társa hegymászás vagy sziklámászás közben megsérül. Kell-e speciálisan edzeni egy efféle túrához? A könyv szerint inkább csak az idősekne

 Beat Sterchi svájci író Blösch című regénye 1983-ban jelent meg először. Rögtön átütő sikert aratott. Részben azért,mert sokan úgy olvasták ezt a könyvet,mint az aktuális svájci viszonyok paródiáját-a címszereplő,Blösch,annak a csordának a vezértehene,amely a regényben szereplő falu határában legel-,másrészt azért,mert aktuális társadalmi kérdésről,a vendégmunkások beilleszkedésének problémájáról szólt. A történet főhőse egy fiatalember,Ambrosio. Spanyolországból érkezik egy svájci faluba,csontszegényen. A falu közelében található vágóhídon kap munkát,koszosat és nehezet,amit a helyi fiatalok közül már senki nem vállal. Elhagyatottnak,kicsinek,piszkosnak,műveletlennek érzi magát. Nem is tanulja meg a német nyelvet,úgy érzi,nincs esze hozzá. A helyi lányoknál sem vágódik be,túl elesett.Egyetlen barátja egy helyi születésű kollégája lehetne,csakhogy ő meg nem beszél,nehogy túllépjen az egzisztencialista én hatókörén. Amúgy teljesen normális. Ambrosionak ebben a helyzetben egyetlen társa

Kár, hogy ezt a Svájcban, német nyelven 1984-ben megjelent könyvet még nem adták ki magyarul. Elisebeth Kübler-Ross nagyon kényes és nagyon nehezen megfogható témáról ír. Kinder und Tod, azaz gyermek és halál. Hu...Két nagy téma köré csoportosul a mű: 1. Hogyan beszéljünk rákbetegségben haldokló gyermeknek a halálról? 2. Hogyan segíthetjük a gyermeket szülője, hozzátartozója elvesztésének feldolgozásában? Hu. Mindkettő igen rázós téma. Kübler-Ross azonban valami elképesztő érzékkel bír ahhoz, hogyan kell elmondani az elmondhatatlant. A beszélgetés, a hallgatás, a rajz, az újfajta játék- mind-mind eszköz arra, hogy a gyermek túllépjen azon, amin elvileg soha nem lehet túllépni. Tényleg csak annyit kívánok oldalunk minden Kedves Látogatójának, hogy soha, de soha ne legyen szükségük erre a könyvre. Ha mégis bekövetkezne a tragédia, és vezetőre van szükség, akkor Kübler-Ross könyve nehezen, külföldi antikváriumokból beszerezhető. xxxxxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogot is: mediaszeml

Háy János költőként, prózaíróként, drámaíróként ismert a magyar Olvasóközönség előtt. Ország, város, fiú, lány című könyve esszékötet, a magyar esszé legjobb hagyományait folytatva. Utazásokról, közéletről, hazáról családról szóló írások ezek. Háy János azt kutatja, hogyan vélekedünk mi, közép-európaiak egymásról és a világ más régióiról. Véleményem szerint a legjobb, legszínvonalasabb "töprengést" Svájc esetében követte el a Szerző. Svájc az az ország, ahová minden magyar vágyik- de valahogy mégse vágyik. Lengyelországba minden magyar vágyik, de felvállaltan vágyik, sőt, van, aki haza se jönne. Nagyon tetszik a 127-128.oldalon olvasható szövegrész: két oldalban megfogalmazott látlelet a mai Európáról, annak kulturális sekélyességéről.Háy János mondatain valami féltve szeretés uralkodik, mintha egy apa szeretné utolérni elbitangolt gyermekét.Ez a gyermek persze rendkívül összetett és bonyolult jellem, többféle kulturális-történelmi rétegből áll össze. Így szeretetreméltó.