Könyvekről mindenkinek

 A svájci Max Frisch a 20 századi európai irodalom kiemelkedő egyénisége. Drámákat,regényeket írt,melyeket a kritikusok,nem egy esetben csak jobb híján,az "expresszionizmus"kategóriájába soroltak be. A Játék az életrajzzal viszont valóban expresszionista dráma.Létkérdések feszegetése,nemlineáris történetmondás,szaggatottság,sokszor valószínűtlen szituációk,és mindenekelőtt:a nyelvnek,mint szubsztanciának olykor önálló élete. Egyszóval:ez egy modern dráma. El is hangzanak a szereplők szájából olyan nevek,mint Wittgenstein,Adorno. A színmű magyarul megjelent önálló könyv formájában is,de aki nem irtózik a gyűjteményes kötetektől,az a Világszínpad sorozat 3. darabjában is megtalálja. A történet főhőse bizonyos Kürmann úr,akinek addigi életét csupa tragédia kíséri. Alkoholista édesapja,aki egyébként jóindulatú ember,részegen legurul pékségének lépcsőjén és meghal. Iskolatársának a világháborúban kilövik a bal szemét. Őt magát az iskolában folyton csúfolják,mert egyszer tornaórán

Ruszoly József könyvének alcíme:Az "újabb magánjogtörténet" Közép-és Nyugat-Európában. Az Európa jogtörténete olyan alapmű jogászok és jogászhallgatók számára, mint történészeknek a Hóman-Szekfű, vagy németeseknek a Halász Előd- féle nagyszótár. Ruszoly professzor úr könyvén jogászok generációi nőttek fel. Mégis, azt gondolom, nemcsak jogászoknak, de történészeknek is kifejezetten ajánlható ez a könyv. Hiszen a jog története végigkíséri Európa történetét, szerves része a kontinens történeti fejlődésének- vagy hanyatlásának, ezt ítélje meg mindenki maga. Jogtörténet nélkül nincs köztörténet sem. S hogy miért mondom ezt? Elég, ha csak a könyv első fejezeteit olvassuk, melyek voltaképpen arról szólnak, hogyan is viszonyult a középkori Európa a római joghoz, s mennyiben alakította jogrendszerét a germán jog. Ruszoly nemzetenként- úgy, hogy azonosítja az országot a nemzettel, ami történészberkekben némi szemöldökráncigálást azért okozna- végigtekinti, milyen fő jogforrások ha

Max Fritsch (1911-1991) svájci író regényeiben mindig aktuális társadalmi kérdéseket tárgyalt, olykor kiakasztva ezzel a kulturális és politikai elitet.Talán legismertebb könyve a Stiller, mely egy monumentális identitás-történet. Stiller- Anatol Ludwig Stiller svájci építész- éppen átkelni készül a határon, amikor letartóztatják, mert azt hiszik, ő egy bizonyos Mr. White, Amerikából, aki ellen körözés van érvényben. A regény ezek után párhuzamos szálakon fut: megismerhetjük Mr. White történetét, miért is körözik őt az USA-ban, illetve megismerhetjük Herr Stillernek, a menő svájci építész történetét. White igazi amerikai vagány, Stiller igazi svájci mintapolgár, legalábbis látszatra. Ez az emberi természet kettőssége: mindannyiunkban ott motoszkál az amcsi vagány, de mindannyian szeretnénk mintapolgárok is lenni. Stiller ( vagy Mr.White?) ügyvédje egy bizonyos Bohnenblust, aki szintén svájci- de az amerikai vonás hiányzik belőle. Egyoldalú, közhelyes, másokat folyton kioktató alak.