Ruszoly József:Európa jogtörténete
Ruszoly József könyvének alcíme:Az "újabb magánjogtörténet" Közép-és Nyugat-Európában.
Az Európa jogtörténete olyan alapmű jogászok és jogászhallgatók számára, mint történészeknek a Hóman-Szekfű, vagy németeseknek a Halász Előd- féle nagyszótár. Ruszoly professzor úr könyvén jogászok generációi nőttek fel.
Mégis, azt gondolom, nemcsak jogászoknak, de történészeknek is kifejezetten ajánlható ez a könyv. Hiszen a jog története végigkíséri Európa történetét, szerves része a kontinens történeti fejlődésének- vagy hanyatlásának, ezt ítélje meg mindenki maga. Jogtörténet nélkül nincs köztörténet sem.
S hogy miért mondom ezt? Elég, ha csak a könyv első fejezeteit olvassuk, melyek voltaképpen arról szólnak, hogyan is viszonyult a középkori Európa a római joghoz, s mennyiben alakította jogrendszerét a germán jog. Ruszoly nemzetenként- úgy, hogy azonosítja az országot a nemzettel, ami történészberkekben némi szemöldökráncigálást azért okozna- végigtekinti, milyen fő jogforrások határozták meg egy-egy ország vagy birodalom történetét. Az angol common law, a német városi jog, az a hatalmas, századokon átívelő folyamat, melynek végén a francia Code Civil áll, vagy éppen Svájc különleges, mondhatni:egzotikus jogforrásai, a hűbériség ,mint történetileg kialakult, de önmagában is rendkívül sokszínű formáció- ez mind- mind Európa. Az Öreg Kontinens a középkorban éppoly sokszínű volt, mint manapság kellene lennie akkor, ha bizonyos erők nem dolgoznának ez ellen.
S megmaradt a sokszínűség ésőbb, még a felvilágosodás korában is. Hiszen menyivel másabb lett az nagol vagyonjog, mint a francia, vagy mint a német! Mennyire másképp tekintett a jogalkalmazó a gyermekre Európa különböző pontjain!
Hogy a könyvben sok az adat, az idegen szakterminológia, az évszám? Hát, a történelem- és a jogtörténelem- már csak ilyen. Ruszoly József könyve szerintem kifejezetten élvezetes stílusú monográfia, példamutató lehetne az utódoknak.
Véleményem szerint ezt a jogtörténeti könyvet újra ki kellene adni. Igényesen, nem jegyzetformában, hanem keményborítóval, úgy, ahogy az egy legendává váló egyetemi tankönyvtől elvárható.
Ha ez megtörtént, akkor elnézést kérek a Kiadótól.
Az Európa jogtörténete olyan alapmű jogászok és jogászhallgatók számára, mint történészeknek a Hóman-Szekfű, vagy németeseknek a Halász Előd- féle nagyszótár. Ruszoly professzor úr könyvén jogászok generációi nőttek fel.
Mégis, azt gondolom, nemcsak jogászoknak, de történészeknek is kifejezetten ajánlható ez a könyv. Hiszen a jog története végigkíséri Európa történetét, szerves része a kontinens történeti fejlődésének- vagy hanyatlásának, ezt ítélje meg mindenki maga. Jogtörténet nélkül nincs köztörténet sem.
S hogy miért mondom ezt? Elég, ha csak a könyv első fejezeteit olvassuk, melyek voltaképpen arról szólnak, hogyan is viszonyult a középkori Európa a római joghoz, s mennyiben alakította jogrendszerét a germán jog. Ruszoly nemzetenként- úgy, hogy azonosítja az országot a nemzettel, ami történészberkekben némi szemöldökráncigálást azért okozna- végigtekinti, milyen fő jogforrások határozták meg egy-egy ország vagy birodalom történetét. Az angol common law, a német városi jog, az a hatalmas, századokon átívelő folyamat, melynek végén a francia Code Civil áll, vagy éppen Svájc különleges, mondhatni:egzotikus jogforrásai, a hűbériség ,mint történetileg kialakult, de önmagában is rendkívül sokszínű formáció- ez mind- mind Európa. Az Öreg Kontinens a középkorban éppoly sokszínű volt, mint manapság kellene lennie akkor, ha bizonyos erők nem dolgoznának ez ellen.
S megmaradt a sokszínűség ésőbb, még a felvilágosodás korában is. Hiszen menyivel másabb lett az nagol vagyonjog, mint a francia, vagy mint a német! Mennyire másképp tekintett a jogalkalmazó a gyermekre Európa különböző pontjain!
Hogy a könyvben sok az adat, az idegen szakterminológia, az évszám? Hát, a történelem- és a jogtörténelem- már csak ilyen. Ruszoly József könyve szerintem kifejezetten élvezetes stílusú monográfia, példamutató lehetne az utódoknak.
Véleményem szerint ezt a jogtörténeti könyvet újra ki kellene adni. Igényesen, nem jegyzetformában, hanem keményborítóval, úgy, ahogy az egy legendává váló egyetemi tankönyvtől elvárható.
Ha ez megtörtént, akkor elnézést kérek a Kiadótól.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése