Max Frisch:Játék az életrajzzal

 A svájci Max Frisch a 20 századi európai irodalom kiemelkedő egyénisége. Drámákat,regényeket írt,melyeket a kritikusok,nem egy esetben csak jobb híján,az "expresszionizmus"kategóriájába soroltak be.

A Játék az életrajzzal viszont valóban expresszionista dráma.Létkérdések feszegetése,nemlineáris történetmondás,szaggatottság,sokszor valószínűtlen szituációk,és mindenekelőtt:a nyelvnek,mint szubsztanciának olykor önálló élete. Egyszóval:ez egy modern dráma. El is hangzanak a szereplők szájából olyan nevek,mint Wittgenstein,Adorno. A színmű magyarul megjelent önálló könyv formájában is,de aki nem irtózik a gyűjteményes kötetektől,az a Világszínpad sorozat 3. darabjában is megtalálja.

A történet főhőse bizonyos Kürmann úr,akinek addigi életét csupa tragédia kíséri. Alkoholista édesapja,aki egyébként jóindulatú ember,részegen legurul pékségének lépcsőjén és meghal. Iskolatársának a világháborúban kilövik a bal szemét. Őt magát az iskolában folyton csúfolják,mert egyszer tornaórán azt mondta,hogy belőle úgyis professzor lesz-harminc évvel később az is lett. A nőkkel sosem volt szerencséje,valahogy nem tudja megfogni őket,nem ismeri azokat a kicsi kis apró trükköket,amelyeket a nők általában vonzónak találnak. A nyitójelenetben a Jegyző-akiről sem Kürmann,sem a nézők/olvasók nem tudják konkrétan,hogy kinek a jegyzője,csak annyit érzünk,hogy valami felsőbb hatalom képviselője lehet-éppen egy jelenetet,vagy valami hasonlót próbál főhősünk és egy Antoinette nevű hölgy között. Egyikük sem tudja,mit akar a másik,sőt,még azt sem,akarják-e a másikat. Ugyanakkor nagyon szeretnék már ezt a kellemetlen szerepjátékot befejezni.

Miért is találom tetszetősnek Max Frisch drámáját?Egyrészt azért,mert expresszionista mivolta ellenére egyáltalán nem kónyvdráma. Hús-vér komédia,vérbő karakterekkel. Frisch egyébként írt egy Utószót a műhöz,ebben leírja,hogy a Játék az életrajzzal c.művét komédiának szánja. Az is lett. Ráadásul olyan komédia,amely örökérvényű. Mert mindig lesznek e világon olyan tehetséges emberek,akiknek életét összerántja a történelem. És mindig lesznek jó színházi rendezők,színészek,akik másoj tanulságára és saját kedvükre,remekül el tudnak játszani egy életrajzzal.