Könyvekről mindenkinek

 A főiskolai jegyzet a Kis pszichológiai füzetek sorozatban jelent meg, Nyíregyházán, 2004-ben. Ebben a blogban általában ajánlani szoktunk könyveket, nem pedig bírálni. Nem lesz ez másként a Személyiségpszichológia című művel sem. Mindenekelőtt előrebocsátjuk:nincs semmiféle tartalmi kifogásunk a Barcsa-Pauwlik-Rozgonyi szerzőtriász könyve ellen, ami le van írva ezekre az oldalakra, az többnyire úgy jó, ahogy le van írva. Kifogásaink inkább módszertaniak, pedagógiaiak, semmint tartalmiak.  Soroljuk fel most ezeket a kifogásokat, tényleg csak a jobbítás szándékával! 1. Ez a könyv valószínűleg tanárszakos hallgatóknak, a jövő pedagógusainak készült. Ehhez képest terjedelme mindössze 64 oldal, ennek nagy része pedig számonkérő jellegű feladat. Azt gondolom, mint pályaelhagyó pedagógus, hogy egy tanárnak, tanítónak ennél azért sokkal jobban, mélyebben kellene ismernie a személyiség pszichológiáját. Bár jelzik a Bevezetőben, hogy ez a könyv nem pótolja a tankönyveket, csak rövid összefogla

 Szontagh Pál főiskolai docens és munkatársai arra voltak kíváncsiak, miképpen viszonyulnak óvodapedagógus és tanítóképző főiskolákon tanuló hallgatók majdani pályájukhoz. Valóban igazak-e a pletykák, miszerint a tanítói szakok " büfészakok", valóban releváns-e az a megállapítás, hogy az óvó-és tanítóképzős hallgatók csak kis részben választják hivatásukat valódi életpályájának, legtöbbjének csak a diploma kell...A miért (nem) leszek pedagógus? című könyv nagyon szépen, őszintén, kérdőívekkel,számszerűen, nevesíti a hallgatói attitűdöket. Talán nem mondok túl súlyosat, ha azzal kezdem ezt a kis rövid könyvajánlót, hogy túl sok meglepetés nem érheti az Olvasót. Egy-kettő azért igen.  Nagyon rendben van az, hogy megkérdezettek túlnyomó része szereti a gyermekeket- bár felvetődik a kérdés, mi lesz azzal a kisebbséggel, aki nem...A hallgatók legtöbbje igenis szeretne pedagógusként elhelyezkedni a diploma megszerzése után- megdőlt tehát egy tévhit. A kérdőív kitöltőinek mindegyike

 A könyv alcíme: Státusz és ambíció Jézus követésében. Craig C.Hill:Közöttetek ne így legyen! című kitűnő könyve egy, a keresztény egyházakon belül eléggé agyonhallgatott kérdést feszeget:jó dolog az, hogy valaki egyházi előmenetelre vágyik, tisztséget szeretne, vagy akár csak valamilyen szolgálatban szeretné magát megmutatni? Ha nagyon röviden össze akarnánk foglalni Hill válaszát, azt ekképp tehetnénk:igen, jó dolog, de csak akkor, ha Istentől van, nem pedig puszta emberi akaratból és dicsőségvágyból.  Hill rengeteget idéz az Evangéliumokból és Pál apostol leveleiből. Jézus nem vágyott világi értelemben vett vezető szerepre, sőt, többször is hangsúlyozta, hogy Isten országában fordítva van minden, utolsókból lesznek az elsők, szegényből lesz a gazdag, stb. Pál apostol pedig Jézus nyomán járt, amikor több levelében is, de elsősorban a Korinthusiakhoz írottakban, alaposan megdorgálta a gyülekezetet. Pál szerint ugyanis - az irigység, a rosszakarat mindig rosszat szül - amely gyülekezet

A 21.században megnőtt az emberek spirituális igénye, mivel a materiális kultúrából nem kapnak választ arra a kérdésre, mi a boldogság, mi a jelentősége életnek és halálnak, hol van a világban az én igazi helyem- egyáltalán, melyik az igazi világ. Éppen ezért nagyon sok mester, tanító és tévtanító, ezoterikus lelki vezető bukkan fel a médiában, akik ál-igazságokkal fertőzik a szellemet és a lelket. Kalo Jenő,Paulinyi Tamás és Popper Péter arra vállalkozott, hogy Vezetnek vagy megvezetnek? című könyvükben ( mely valójában négy előadás) kifejtik véleményüket erről a témáról. Megtudhatjuk, hogy egyáltalán nem biztos, hogy egy tanító szentéletű.Attól lesz hiteles egy "guru" ( van, aki pozitív, van, aki negatív értelemben használja ezt a szót), hogy az általa képviselt tanrendszert és eszméket korrektül továbbadja. De mitől válik egy tanító hiteltelenné?Popper Péter szerint attól, hogy kizárólagosságot követel, az egyetlen igazság jogát magának privilegizálja. Attól, hogy túlzo

Órigenész a Kr.u.3. században alkotott. Nem kifejezetten írónak, inkább tanítónak tartotta magát. Missziója volt az embereket elgondolkodtatni Istenről, életről, a keresztény élet princípiumairól. Az imádságról és a vértanúságról című könyv válogatott írásait tartalmazza, a Szent István társulat kiadásában, az Ókeresztény írók sorozat 14. köteteként,egyszerű, de nagyon szép kötésben. Ha valamilyen vezérelvet keresnénk a bibliamagyarázó szövegekben, talán a 131. oldalon található szövegrészt emelhetjük ki, mely az Imádságról c. mű része. Arról ír itt Órigenész, hogy mivel az ember a legkülönb a földi lények között, többet is kell adnia Isten számára, mint a többi lény. Teljes szívünkből kell Istent szeretnünk. Azt hiszem, keresztény ember számára ennél nem is kell több.