Craig C.Hill:Közöttetek ne így legyen!

 A könyv alcíme: Státusz és ambíció Jézus követésében.
Craig C.Hill:Közöttetek ne így legyen! című kitűnő könyve egy, a keresztény egyházakon belül eléggé agyonhallgatott kérdést feszeget:jó dolog az, hogy valaki egyházi előmenetelre vágyik, tisztséget szeretne, vagy akár csak valamilyen szolgálatban szeretné magát megmutatni? Ha nagyon röviden össze akarnánk foglalni Hill válaszát, azt ekképp tehetnénk:igen, jó dolog, de csak akkor, ha Istentől van, nem pedig puszta emberi akaratból és dicsőségvágyból. 
Hill rengeteget idéz az Evangéliumokból és Pál apostol leveleiből. Jézus nem vágyott világi értelemben vett vezető szerepre, sőt, többször is hangsúlyozta, hogy Isten országában fordítva van minden, utolsókból lesznek az elsők, szegényből lesz a gazdag, stb. Pál apostol pedig Jézus nyomán járt, amikor több levelében is, de elsősorban a Korinthusiakhoz írottakban, alaposan megdorgálta a gyülekezetet. Pál szerint ugyanis
- az irigység, a rosszakarat mindig rosszat szül
- amely gyülekezetben eluralkodik az irigység, ott pártoskodások alakulnak ki. A hívek nem Istenhez közelednek, hanem személyekhez. Klikkek lesznek, Krisztus egységes teste helyett. 
Mi tehát a megoldás? Craig C. Hill szerint az 1 Kor12 alapján a gyülekezeteknek a lelki ajándékok alapján kell megteremteniük saját belső hierarchiájukat. Az apostol, a tanító, a próféta valamelyest- itt ezen a szón is nagy hangsúly van ám!- felette áll a többi ajándék birtokosának, felette pedig olyan értelemben, hogy nagyobb szolgálattal, alázattal tartozik a többiek felé. 

Bennem, mint egyszerű, nem teológus hívőben, ezen  ponton felmerült az a kérdés, hogy mi van akkor, ha egy gyülekezetben se apostolok, se próféták, se Istentől ihletett tanítók nincsenek. Akkor kik a gyülekezet szellemi vezetői? Valaki kikiáltja magát apostolnak, aztán majd meglátjuk, hány ember hajlandó ezt elhinni? Az a helyes út, amit a karizmatikusok csinálnak, ahol is minden gyülekezetnek van egy állítólagos apostola?Mindegy, ez csak butácska kérdés...

Nagyon érdekesnek tartottam a könyv utolsó két fejezetét. Mi ugyanis úgy tanultuk az iskolában, hogy a korai keresztény közösségeket az episzkoposznak is nevezett, ma püspöknek titulált tisztségviselők irányították. Rövidebben és kcsesebben: az episzkoposzt ma püspöknek nevezzük.Hill bebizonyítja, szerintem meggyőzően, hogy
- nem minden esetben az episzkoposz irányított, működtek kifejezetten presbiteri vezetésű gyülekezetek is
- az episzkoposz nem minden esetben feleltethető meg a mai püspöknek.

Hangsúlyoznunk kell:A Közöttetek ne így legyen című könyv nem holmi revizionista, tekintélyellenes teológiai munka. Nagyon is józan a tekintély kérdésében is, szükségesnek és fontosnak tartja azt, hogy a vezetők határozzák meg az irányt. 

Külön kitér a könyv a laikusok szerepvállalására. A klerikus-laikus elkülönítést szükségesnek tartja, elsősorban gyakorlati okokból. Ugyanakkor hangsúlyozza:csak az a gyülekezet tekinthető élőnek, ahol a laikusok is szerepet vállalnak a szolgálatokban, a diakóniában. 
Kinek is ajánljuk Craig C. Hill könyvét? Mint minden jó teológiai könyvet, minden kereszténynek. Sőt, mivel az egyház vezetési modellje kb. 1800 éve működik, érdemes lenne vállalatvezetőknek is beleolvasni. Csak tanulhatnak belőle. 

Fordította Szabadi István. Kálvin Kiadó, Budapest,2019.