Szontagh Pál:Miért (nem) leszek pedagógus?

 Szontagh Pál főiskolai docens és munkatársai arra voltak kíváncsiak, miképpen viszonyulnak óvodapedagógus és tanítóképző főiskolákon tanuló hallgatók majdani pályájukhoz. Valóban igazak-e a pletykák, miszerint a tanítói szakok " büfészakok", valóban releváns-e az a megállapítás, hogy az óvó-és tanítóképzős hallgatók csak kis részben választják hivatásukat valódi életpályájának, legtöbbjének csak a diploma kell...A miért (nem) leszek pedagógus? című könyv nagyon szépen, őszintén, kérdőívekkel,számszerűen, nevesíti a hallgatói attitűdöket. Talán nem mondok túl súlyosat, ha azzal kezdem ezt a kis rövid könyvajánlót, hogy túl sok meglepetés nem érheti az Olvasót. Egy-kettő azért igen. 

Nagyon rendben van az, hogy megkérdezettek túlnyomó része szereti a gyermekeket- bár felvetődik a kérdés, mi lesz azzal a kisebbséggel, aki nem...A hallgatók legtöbbje igenis szeretne pedagógusként elhelyezkedni a diploma megszerzése után- megdőlt tehát egy tévhit. A kérdőív kitöltőinek mindegyike rendelkezett a pályához intrinzik, extrinzik, és altruista motivációval is, természetesen különböző mértékben. Persze, voltak kivételek, voltak, akik inkább családi nyomásra szereztek diplomát, akadt a főiskolások között, aki Isten általi elhívásnak tekintette jövendő foglalkozását. 
Érdekes, ahogy a leendő pedagógusok a munkagyakorlati, mindennapi oldalát megközelítették. Azzal nagyon is tisztában voltak, hogy anyagi megbecsültségük nem igazán lesz, nem pénzért, magas jövedelemért vállalták ezt a hivatást. Viszont ezzel szemben, a mérleg másik serpenyőjében ott vannak a pálya mellett szóló érvek:
- családbarát munkakörnyezet, más szakmákhoz viszonyítva jobban összeegyeztethető a munka és a család
- hosszabb szabadság, mint a legtöbb munkavállalónak
- más szakmákhoz viszonyítva nagyobb állásbiztonság
- intellektuális fejlődés lehetősége
- fiatalosság megőrzése
Érdekesnek találtam azt is, hogy a levelező tagozatosok, akik már rendelkeznek munkatapasztalattal, ugyanolyan erős hivatásbeli motivációval vágnak neki a pedagógusi pályának, mint a nappalisok. A levelezősök jelentős része már dolgozott, foglalkozott gyermekekkel,pl. óvodai dajkaként dolgozott. Ami nagyon egyedi Szontagh Pál könyvében, az a határon túli magyar nyelvű tanárszakos hallgatók körében végzett felmérés. Itt nagyon nagy hangsúlyt kapott az anyanyelven való felsőfokú tanulás lehetősége, s sok esetben háttérbe szorultak a szakmai-hivatásbeli motívumok. Hát, erre viszont kissé csóváltam a fejem, hiszen pontosan az elcsatolt országrészeken lenne szükség a legelhivatottabb pedagógusokra. 

Külön "finomság" volt számomra ebben a könyvben a tanár-mint példakép jelenségét elemző fejezet. A megkérdezettek 63 százaléka jelezte azt, hogy volt az életében erős, példaképként, mintaként ható tanáregyéniség, aki ösztönözte őt a pedagógusi pálya választásában. Ezt a számot kissé kevésnek érzem. 

Nagyon sok érdekes adatot,tényt találhat ebben a könyvben mindaz, aki pedagóguspályára jelentkezik. Meg az is, aki már a pályán van. Ajánljuk tehát a Miért (nem) leszek pedagógus című könyvet mindazoknak, akik bármilyen összefüggésben is érdeklődnek az óvódapedagógusi illetve a tanítói pálya iránt. 

Károli Gáspár Református Egyetem-L'Harmattan Kiadó, Budapest,2021.