Barcsa Lászlóné-Pauwlik Zsuzsanna-Rozgonyi Tiborné:Személyiséglélektan

 A főiskolai jegyzet a Kis pszichológiai füzetek sorozatban jelent meg, Nyíregyházán, 2004-ben.
Ebben a blogban általában ajánlani szoktunk könyveket, nem pedig bírálni. Nem lesz ez másként a Személyiségpszichológia című művel sem. Mindenekelőtt előrebocsátjuk:nincs semmiféle tartalmi kifogásunk a Barcsa-Pauwlik-Rozgonyi szerzőtriász könyve ellen, ami le van írva ezekre az oldalakra, az többnyire úgy jó, ahogy le van írva. Kifogásaink inkább módszertaniak, pedagógiaiak, semmint tartalmiak. 
Soroljuk fel most ezeket a kifogásokat, tényleg csak a jobbítás szándékával!
1. Ez a könyv valószínűleg tanárszakos hallgatóknak, a jövő pedagógusainak készült. Ehhez képest terjedelme mindössze 64 oldal, ennek nagy része pedig számonkérő jellegű feladat. Azt gondolom, mint pályaelhagyó pedagógus, hogy egy tanárnak, tanítónak ennél azért sokkal jobban, mélyebben kellene ismernie a személyiség pszichológiáját. Bár jelzik a Bevezetőben, hogy ez a könyv nem pótolja a tankönyveket, csak rövid összefoglalás, tudjuk, milyen a főiskolai/egyetemi hallgató, ha erőt vesz rajta a lustaság. Ha ez eddig nem történt meg, kívánatosnak tartanám a könyv bővített kiadását, legalább 200-220 oldalon, és nem további feladatokkal, hanem tartalmilag releváns szövegekkel bővíteni. Egy pedagógusnak sokat, nagyon sokat kell tudnia az emberi személyiségről. 
2. Ahhoz mérten, hogy pedagógusoknak készült ez a könyv, gyermekpszichológiai téma, megközelítés alig-alig található benne. Ez részben fakad a könyv ( jegyzet) eleve rövid terjedelméből, de azért ennél jobban lehetett volna a gyermek-korcsoportra fókuszálni. 
3. A 19.oldalon látható táblázatok kissé bonyolultak, mondjuk ki nyíltan: nehezen érthetők. Az Eysenck-féle személyiségtípusok- recenzens véleménye szerint- amúgy sem egyértelműek, számtalan szakember " húzza kissé az orrát", ha ezekről hall vagy olvas. Nehezen fogadható el, hogy a " passzív", mint személyiségjellemző, inkább tartozik az érzelmileg stabil kategóriába- szerintem mindannyiunk személyes tapasztalata az, hogy az érzelmi-intellektuális-gyakorlati passzivitás inkább az instabilitás, semmint a biztonság, a stabilitás jele. A " nyugtalan" embert sem kell feltétlenül érzelmileg instabilnak tekinteni. Az író a könyve írása közben, főképp az utolsó fejezeteknél kifejezetten nyugtalan, mégsem nevezhetjük őt instabilnak. A mérnök, a menedzser prezentáció előtt szintén nyugtalan, de hogy érzelmileg instabil lenne, azt azért nem állítanám. Kicsit túlzottan papírízű számomra ez a tipológia. És nem vagyok egyedül a véleményemmel. 
4. A feladatok között túlzottan soknak érzem az egyszerű kakukktojás-kereső feladatot. Ez eleve túl könnyűvé teszi az egészet. Szerintem a személyiségpszichológia pontosan az a tárgy, amely esetében kreatívabb, problémaérzékenyebb, csúnya szóval:komplexebb, feladatokkal lehet mérni a hallgatók tudását, felkészültségét. Jobb lenne ebből a tárgyból esszéisztikus feladatokat adni. 

Amúgy maga a könyv remek, sokoldalú, megismertet a személyiségpszichológia olyan klasszikusaival, mint Freud, Eysenck, Jung,és sokan mások. Csak a mód, ahogyan ezt teszi, az szerintem kevés. Legalábbis a jövő tanárai, tanítói számára az. Lehetne többet. Nem a könyvtől kell félteni a jövő tanárait. 

Kiadó: Élmény'94 Bt, Nyíregyháza, 2004.