Deák Attila:Bessenyei Ferenc
Bessenyei Ferenc a magyar színjátszás történetének egyik legnagyobb alakja. Már nagyon fiatalon országos ismertségre tett szert. Hosszú pályafutása során játszotta Othellot,Jágót,Galileit.
Deák Attila könyve nem a megszokott színész-életrajz,mely időrendi sorrendben áttekinti egy sikeres pálya főbb állomásait. Deák Attila a szakmai súlypontokra,a pálya egyediségére és megismételhetetlenségére koncentrál. Olvashatunk ebben a könyvben szerepelemzést,melyet Bessenyei írt a Bánk bánról,amit mellesleg nem tartott jó darabnak. Találhatunk itt korabeli kritikákat,elismerőt és igencsak bírálót is. Olyan palyatársak emlékeznek Bessenyeire,mint Avar István vagy Huszti Péter,s ezek az emlékezések nem illusztratívak,nem bulvárszerűek,hanem segítik a teljesség felé vezető úton való előrejutást. Egyedül a képzőművészeti kiállításokon elhangzott menyitóbeszédet értem kissé feleslegesnek. Soknak,ahogy a rendezők mondják.
Milyen ember és milyen színész volt Bessenyei? Deák Attila könyve nyomán azt gondolom,Bessenyei volt,aki megdöglött a próbán,és az a kolléga,aki ebben nem követte őt,megnézhette magát...Szenvedélyes,motorikus ember volt,de ezzel nem azonosult teljesen,nem szerette,ha ösztönvezérelt művésznek tartják Sokat foglalkozott a pálya elméletével,a színészet mikéntjével is. Sokat publikált,eléggé éles volt a tolla. Küzdött a színházak elbulvárosodása ellen.
Volt az ő személyiségének egy joviális oldala,de sosem hagyta,hogy ez eluralkodjon rajta.
Közéleti beállítottságát tekintve ma nemzetinek mondanánk,a szocializmus idején kissé nacionalistának tartották. Minden tette a nemzet felemekkedését szolgálta-erről Deák Attila alig ír.
De legfőbb tulajdonsága az volt,hogy a látszólagos szeleburdiságot,szangvinikus magatartást mindig össze tudta egyeztetni az igényességgel. Nem véletlenül volt még időskorában is népszerű a fiatalok között.
Hát ilyen ember volt ez a színész Bessenyei.
A könyv pedig mély és alapos. Jó olvasni,forgatni.
Deák Attila könyve nem a megszokott színész-életrajz,mely időrendi sorrendben áttekinti egy sikeres pálya főbb állomásait. Deák Attila a szakmai súlypontokra,a pálya egyediségére és megismételhetetlenségére koncentrál. Olvashatunk ebben a könyvben szerepelemzést,melyet Bessenyei írt a Bánk bánról,amit mellesleg nem tartott jó darabnak. Találhatunk itt korabeli kritikákat,elismerőt és igencsak bírálót is. Olyan palyatársak emlékeznek Bessenyeire,mint Avar István vagy Huszti Péter,s ezek az emlékezések nem illusztratívak,nem bulvárszerűek,hanem segítik a teljesség felé vezető úton való előrejutást. Egyedül a képzőművészeti kiállításokon elhangzott menyitóbeszédet értem kissé feleslegesnek. Soknak,ahogy a rendezők mondják.
Milyen ember és milyen színész volt Bessenyei? Deák Attila könyve nyomán azt gondolom,Bessenyei volt,aki megdöglött a próbán,és az a kolléga,aki ebben nem követte őt,megnézhette magát...Szenvedélyes,motorikus ember volt,de ezzel nem azonosult teljesen,nem szerette,ha ösztönvezérelt művésznek tartják Sokat foglalkozott a pálya elméletével,a színészet mikéntjével is. Sokat publikált,eléggé éles volt a tolla. Küzdött a színházak elbulvárosodása ellen.
Volt az ő személyiségének egy joviális oldala,de sosem hagyta,hogy ez eluralkodjon rajta.
Közéleti beállítottságát tekintve ma nemzetinek mondanánk,a szocializmus idején kissé nacionalistának tartották. Minden tette a nemzet felemekkedését szolgálta-erről Deák Attila alig ír.
De legfőbb tulajdonsága az volt,hogy a látszólagos szeleburdiságot,szangvinikus magatartást mindig össze tudta egyeztetni az igényességgel. Nem véletlenül volt még időskorában is népszerű a fiatalok között.
Hát ilyen ember volt ez a színész Bessenyei.
A könyv pedig mély és alapos. Jó olvasni,forgatni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése