Kiss Gáborné: Versközelben
Azoknak a pályakezdő magyartanároknak, akiknek gondoz okoz a diákok és versek összehangolása, feltétel nélkül ajánlom Kiss Gáborné: Versközelben című könyvét. Az irodalom, és azon belül a költészet tanítása manapság nemzeti ügy- a fogyasztói társadalom ellenében megszülető, józan és tradicionális kultúra megalkotásának alappillére. Nem mindegy, hogyan, milyen szakmai munícióval felvértezve látunk neki az irodalomtanítás sokszor nem könnyű munkájának. Kiss Gáborné elkötelezett irodalmár és elkötelezett pedagógus. Ritka kombináció, de erre van szükség.
Persze, a Versközelben közel harminc éve jelent meg, azóta változtak a tankönyvek és változtak a diákok. Nem hiszem, hogy egy 21. századi, computereken szocializált emberkéhez közel állna a finnek nemzeti eposza, a Kalevela, mint ahogy Illyés Gyula: Munka a munkával című költeménye sem szerepel már a tananyagban. Balassi Bálint: Borivóknak való című versét pedig nem kellene iskolásoknak tanítani, mert nem nekik való.
Ott vannak viszont a többiek, nem is kevesen. József Attila nagyszerű szerelemi lírájával (Mikor az uccán átment a kedves...), vagy Radnóti Miklós egy kevésbé ismert, de fantasztikusan gyönyörű verssel ( Éjszaka). Nagy Lászlótól, a huszadik század második felének tragikusan elhunyt költőóriásától nem feltétlenül a Tengeritörőket kellene tanítani.
Amit hiányoltam a könyvben: számomra a magyar és az egyetemes költészet egyik sarokkövét Petőfi Sándor tájversei jelentik ( szándékosan nem a " tájleíró vers" kifejezést használom, mert az más. Az valami egyszerűbb.). Az Alföld vagy a Puszta télen a magyar líra kiemelkedő darabjai, talán több órát is kellene velük foglalkozni, mint ahogy azt Kiss Gáborné könyve javasolja.
Remélhetőleg lesz még ,aki a 21.században klasszikus költőket olvasson, s internetkorszak kellős közepén sem fogy el azoknak az írástudóknak a becsülete, akik a magyar nemzetet kultúrnemzetté röpítették. Hogy maradjon valami ebből a becsületből, azért a tanároknak kell tenniük, igen sokat. Ehhez az erőfeszítéshez Kiss Gáborné: Versközelben könyve nagyban hozzájárul.A mű A tanítás problémái sorozatban jelent meg.
( Tankönyvkiadó, 1990.)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Építési telkeket keresünk egész Magyarország területéről. Írjon a csaladokhoz@gmail.com címre!
Persze, a Versközelben közel harminc éve jelent meg, azóta változtak a tankönyvek és változtak a diákok. Nem hiszem, hogy egy 21. századi, computereken szocializált emberkéhez közel állna a finnek nemzeti eposza, a Kalevela, mint ahogy Illyés Gyula: Munka a munkával című költeménye sem szerepel már a tananyagban. Balassi Bálint: Borivóknak való című versét pedig nem kellene iskolásoknak tanítani, mert nem nekik való.
Ott vannak viszont a többiek, nem is kevesen. József Attila nagyszerű szerelemi lírájával (Mikor az uccán átment a kedves...), vagy Radnóti Miklós egy kevésbé ismert, de fantasztikusan gyönyörű verssel ( Éjszaka). Nagy Lászlótól, a huszadik század második felének tragikusan elhunyt költőóriásától nem feltétlenül a Tengeritörőket kellene tanítani.
Amit hiányoltam a könyvben: számomra a magyar és az egyetemes költészet egyik sarokkövét Petőfi Sándor tájversei jelentik ( szándékosan nem a " tájleíró vers" kifejezést használom, mert az más. Az valami egyszerűbb.). Az Alföld vagy a Puszta télen a magyar líra kiemelkedő darabjai, talán több órát is kellene velük foglalkozni, mint ahogy azt Kiss Gáborné könyve javasolja.
Remélhetőleg lesz még ,aki a 21.században klasszikus költőket olvasson, s internetkorszak kellős közepén sem fogy el azoknak az írástudóknak a becsülete, akik a magyar nemzetet kultúrnemzetté röpítették. Hogy maradjon valami ebből a becsületből, azért a tanároknak kell tenniük, igen sokat. Ehhez az erőfeszítéshez Kiss Gáborné: Versközelben könyve nagyban hozzájárul.A mű A tanítás problémái sorozatban jelent meg.
( Tankönyvkiadó, 1990.)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Építési telkeket keresünk egész Magyarország területéről. Írjon a csaladokhoz@gmail.com címre!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése