Paul Johnson: A zsidók története
Paul Johnson, a világ egyik legismertebb történésze, monumentális szellemi vállalkozásba fogott: megírja annak a népnek a történetét, az ókortól a 20.századig, mely a világon talán a legváltozatosabb történelemmel rendelkezik. A vállalkozás nagyrészt eredményesen zárult, a könyv jól sikerült, olvasható- bár sokszor eltolja a hangsúlyokat egyes hírességek magánélete felé.
Ezen könyvajánló nem foghatja át egy ennyire terjedelmes szakkönyv egészét, inkább csak a nagyközönséget legjobban érdeklő újkori fejezetekkel ( Az emancipáció, A holokauszt, Cion), kíván néhány megjegyzést fűzni.
1. Az emancipáció- és a többségi társadalom ezzel kapcsolatos megosztottsága- nem korlátozódott kizárólag a zsidókra. A 19. századra általában véve jellemző volt a nemzeti köntösbe öltöztetés, az uniformizálás. Minden etnikai és vallási kisebbség igyekezett alkalmazkodni, még a cigányság is. Ez a kísérlet minden kisebbség esetében felemásan sikerült. A nacionalizmus nem volt képes a nációba integrálni a minoritásokat.
2. Amerika fehér középosztálya nemcsak a zsidók esetében tanúsított ellenállást. Az afroamerikaiak, a japánok éppúgy elszenvedtek sérelmeket, mint a zsidók. A fehér középosztály igyekezett mindent homogenizálni.
3. A holokauszt esetében: a német történelemnek mindig is sajátossága volt a katonai elem nagy súlya. Az erőszakot, melyet Johnson a csőcselék számlájára ír, sok esetben a porosz szellemiségű katonai elit vitte végbe, melyet oly erővel igyekeztek liberálissá tenni. Nem sikerült. Az államot is megszállta az antiszemita katonai elem, ez volt az egyik oka annak, hogy Hitler eszméi oly nagy fogadókészségre találtak a hivatalnokok körében. a hivatalnokok vagy maguk is katonák, vagy katonacsaládok leszármazottai voltak.
4. A közvélemény többsége- legalábbis azon országokban, melyek nem voltak érintettek a Közel-keleten- merő közömbösséggel nézte Izrael állam megalakulását. Az emberek többsége nem ismeri a zsidó történelmet, nem mérték fel az 1948-ban lejátszódó események jelentőségét. Az az igazság, hogy a közvélemény inkább a szovjet-amerikai szembenállásra figyelt, semmint Izrael államra, s magát az újjászületést is ennek kontextusában értékelték.
5. Van egy pont, ahol véleményem szerint Johnson áthágja a tudományos objektivitás törvényét. Ez pedig az osztrákok zsidókhoz való viszonya megítélésének kérdése. Nem lehet egy népet antiszemitának bélyegezni- ezt éppen mi, magyarok tudjuk a legjobban. Az osztrákok biztosan nem voltak antiszemiták. Voltak olyanok, akik azok voltak, és voltak olyanok, akik nem. Talán ez a helyes megfogalmazás.
A zsidók története remek könyv, rengeteg kérdést vet fel, Johnson más munkáihoz hasonlóan. Itt az idő, hogy a kiadó kiadjon egy Paul Johnson művei- sorozatot...
( Európa, Budapest, 2005.).
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Építési telkeket keresünk Közép-Európa egész területéről. Írjon a csaladokhoz@gmail.com címre.
Ezen könyvajánló nem foghatja át egy ennyire terjedelmes szakkönyv egészét, inkább csak a nagyközönséget legjobban érdeklő újkori fejezetekkel ( Az emancipáció, A holokauszt, Cion), kíván néhány megjegyzést fűzni.
1. Az emancipáció- és a többségi társadalom ezzel kapcsolatos megosztottsága- nem korlátozódott kizárólag a zsidókra. A 19. századra általában véve jellemző volt a nemzeti köntösbe öltöztetés, az uniformizálás. Minden etnikai és vallási kisebbség igyekezett alkalmazkodni, még a cigányság is. Ez a kísérlet minden kisebbség esetében felemásan sikerült. A nacionalizmus nem volt képes a nációba integrálni a minoritásokat.
2. Amerika fehér középosztálya nemcsak a zsidók esetében tanúsított ellenállást. Az afroamerikaiak, a japánok éppúgy elszenvedtek sérelmeket, mint a zsidók. A fehér középosztály igyekezett mindent homogenizálni.
3. A holokauszt esetében: a német történelemnek mindig is sajátossága volt a katonai elem nagy súlya. Az erőszakot, melyet Johnson a csőcselék számlájára ír, sok esetben a porosz szellemiségű katonai elit vitte végbe, melyet oly erővel igyekeztek liberálissá tenni. Nem sikerült. Az államot is megszállta az antiszemita katonai elem, ez volt az egyik oka annak, hogy Hitler eszméi oly nagy fogadókészségre találtak a hivatalnokok körében. a hivatalnokok vagy maguk is katonák, vagy katonacsaládok leszármazottai voltak.
4. A közvélemény többsége- legalábbis azon országokban, melyek nem voltak érintettek a Közel-keleten- merő közömbösséggel nézte Izrael állam megalakulását. Az emberek többsége nem ismeri a zsidó történelmet, nem mérték fel az 1948-ban lejátszódó események jelentőségét. Az az igazság, hogy a közvélemény inkább a szovjet-amerikai szembenállásra figyelt, semmint Izrael államra, s magát az újjászületést is ennek kontextusában értékelték.
5. Van egy pont, ahol véleményem szerint Johnson áthágja a tudományos objektivitás törvényét. Ez pedig az osztrákok zsidókhoz való viszonya megítélésének kérdése. Nem lehet egy népet antiszemitának bélyegezni- ezt éppen mi, magyarok tudjuk a legjobban. Az osztrákok biztosan nem voltak antiszemiták. Voltak olyanok, akik azok voltak, és voltak olyanok, akik nem. Talán ez a helyes megfogalmazás.
A zsidók története remek könyv, rengeteg kérdést vet fel, Johnson más munkáihoz hasonlóan. Itt az idő, hogy a kiadó kiadjon egy Paul Johnson művei- sorozatot...
( Európa, Budapest, 2005.).
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Építési telkeket keresünk Közép-Európa egész területéről. Írjon a csaladokhoz@gmail.com címre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése