Bill Bryson:Jegyzetek egy kis szigetről

Bill Bryson könyvének címe ironikus. A "kis sziget"ugyanis nem más,mint a Brit-szigetek,ahol Anglia,Skócia és Wales található. A "jegyzetek"szó is kissé túl szerény:Bill Bryson ugyanis kitűnő,irodalmi színvonalú,szubjektív élményeken alapuló útikönyvet alkotott,mely egy generáció Nagy-Britannia-képét befolyásolta. E rövid könyvajánlóban csak ízelítőt,remélhetőleg finom kóstolót adok ebből a kiváló könyvből,hogy aztán a megéhezett intellektus a könyvtárakban,antikváriumokban vagy a Kiadó webáruházában folytathassa kalandozásait.

Bryson már 1995-öt megelőzően is járt már Angliában,mégpedig ifjúként,az 1970-es években. Egy igen kínos történet lett mindennek hozadéka,melyet a könyv Bevezetőjében olvashatunk. Aki nem szereti a kínos-tényleg ciki- történeteket,nyugodtan ugorja át.hogy aztán keresztbe-kasul virtuálisan beutazhassa a Brit-szigeteket. Ez már nem az az Anglia,amelyet Dickens,Jane Eyre,vagy éppen Agatha Christie rrgényeiben  megörökített. A viktoriánus,vagy még annál is korábbi történelmi emlékeket felülírta a modern tervezés. Több helyütt is említi Bill Bryson,milyen szerencsétlen és sokszor bántó módon modernizálták a régi városi épületeket sőt,gyakran egész városrészeket az 1960-as-70-es évek fiatal tervezői. A vidéket sem kímélték:negyven év alatt 45 000 km sövényt pusztítottak el. Nem mulasztja el a Szerző megemlíteni a pozitív példákat sem,ilyennek tartja tóbbek között Wigant. A hagyományok sokszor értelmetlen figyekmen kívül hagyása mellett azért sok példa akad a bölcs tervezésre,a múlt megóvására. Még m8ndig 450 000 műemléképület és 600 000 régészeti lelőhely található Britanniában. Ez elképesztően sok. Nincs viszont jó véleménnyel a közlekedés összehangoltságáról:van,hogy a vonat percekkel azután érkezik,hogy elindult volna a busz. Két szomszédos település,mely légvonalban 20 mérföldre fekszik egymástól,120 mérföld utazással közelíthető meg.

Sokat szól Bill Bryson a szállodákról,éttermekről is. Tradicionális angol konyha egyre kevesebb helyen van,elterjedt a sült krumpli plusz fasírt,a hamburger,de nem hagyta érintetlenül Angliát a gasztroforradalom sem:itt is megjelentek a bonyolult,hosszú nevű,sok alapanyagból készülő ételek. Sok a kínai,indiai vendéglő,Bryson ezekről elismerően szól,kivéve az evőpálcikát. Panaszkodik a szállodai személyzet sokszor igencsak hiányos nyelvtudására,rossz modorára-de megnevezi azokat a helyelet,ahol elégedett volt a személyzettel,a szobával vagy épp az étkezéssel. Megtudjuk,mit érzett a Szerző Manchasterben:szerinte ez a város egyáltalán nem inspiratív,Liverpool sem,amely "kétségbeesetten kapaszkodik a futballba". (Megjegyzem,elég eredményesen teszi. A világ legtöbb városának futballdrukkerei bőven elégedett lennének az efféle kapaszkodással). Londonnal kapcsolatban leginkább a kissé különös utcanevek maradnak meg az Olvasó emlékezetében. Egy idős házaspárral lefolytatott vitában szó esik az angliai és amerikai angol nyelv közötti különbség:Bryson tagadja azt a közkeletű nézetet,miszerint az amerikaiak tönkreteszik az angolt,rámutat,hogy az Atlanti-óceán túlpartján keletkezett kifejezések egy része visszakerült a brit angolba,a két nyelvi zóna tehát kölcsönösen erősíti,termékenyíti egymást. Szóba kerülnek a szokások is. Bryson csodálkozik azon,hogy az angolok milyen részletességgel tudnak beszélgetni az időjárásról,a közlekedési nehézségekről.Bryson imádja az angol embereket az udvariasságuk,a tapintatuk miatt. Kiderűl a könyvből az is,hogy-bár Anglia domborzata sokkalta egyenletesebb,mint Európáe,azért itt is akadnak magas hegyek,nehezen mászható sziklák,Angliában is el lehet fáradni egy magaslati túra után.

Ajánlom Bill Bryson:Jegyzetek egy kis szigetről című könyvét mindazoknak,akiket érdrkel Anglia,esetleg hosszabb időre odautaznának. Érdemes ezt a könyvet,ezt a szubjektív útirajzot elolvasni. Utazás előtt és után egyaránt.

 Akkord Kiadó,2021.Fordította Pék Zoltán