Elmer István:Áténekelt határ

 Elmer István a kortárs magyar prózairodalom legnagyobbjai közé tartozik. Műveiben egybeolvad külső és belső történés,minden egyes cselekménymozzanattal kapcsolatban megismerjük a belső történéseket,a külső,sokszor nagyobb mélységeket kívánó társalgással párhuzamosan mély belső monológok keletkeznek és öltenek nyelvi formát. 

Áténekelt határ című kötete három kisregényt tartalmaz,s ki merem jelenteni:ha felajánlották volna a magyar próza legnagyobbjainak,iskolában tanított klasszikusainak  ezeket az irodalmi remekműveket,egyikük sem utasította volna vissza. Nagyon magas igényű,egyetemi kötelező olvasmányok közé kívánkozó irodalom ez. Jómagam büszke vagyok arra,hogy magyar nyelven olvashatok ilyen magas nívójú irodalmat.

Az Egy kisfiú naplójából című kisregény a gyermekkorról szól. Elmernél a gyerekkor távolról sem a felhőtlen idill nosztalgikusan  visszakívánt időszaka.  A családot kitelepítették,a gyermeket a nagyszülők nevelik, mindent megadnak,amit csak tudnak-dehát a gyermeki lélek öntörvényűen fejlődik,s ezen fejlődés során akadnak rémületes,visszataszító,vagy csak hétköznapi értelemben rossz dolgok is. Rossz például az,hogy a tanító néni ragaszkodik a gyurma-makett méretarányosságához. Rossz,ha lezárják a falu határait. Rossz, hogyha a hadifogságból hazatért Csónakos bácsinak meghal a kislánya. Jó viszont nagymama szilvalekvárja, derelyéje,jó fürödni a tóban.Elmernél a gyerek nem "valamilyen színben"látja a világot,nem játéknak tekinti az élet dolgait,mint Kosztolányinál. A gyerek, mint valami antenna,befogja a világ jelenségeit és próbálja értelmezni azokat,ahogy nő, egyre nagyobb tapasztalattal és tudással. A megolvadt diktátor című műben a felnőttek olykor fölényesen kinevető, olykor sajnálkozó álláspontjával szemben-jó,jó,hentes az illető,de azért Sztálin-szobrot készíteni zsírból és a kirakatba tenni....- egy krónikát olvashatunk, olyan, mintha egy újságíró helyszíni riportban számolna be az eseményekről. A laza szerkesztés, a rendkívül összetett tematika azonban nem megy az egység rovására, teljesen koherens, összefogott művet olvashatunk, melynek minden mondatán érdemes alaposan elgondolkodni. 

Igaz ez a következő kisregényre, az Egy meglett férfi naplójából címűre. Nem a szó hagyományos érelmében vett naplóforma ez sem, inkább lazán összefogott novellagyűjtemény. Főhőse Hajós, aki hol azonos a Szerző személyével, hol nem. Ha alaposan elgondolkodva olvassuk ezt a művet, a felnőtt férfi- élettel kapcsolatos általános kérdésekre kapunk választ, illetve olyan módon megfogalmazva magát a kérdést, ahogy nekünk legjobb pillanatainkban sem jutott volna eszünkbe. Képes-e egy férfi ellenállni a kísértéseknek, egyáltalán: kísértésekként értékeli-e azokat? Kifejezhető-e szavakkal, fáradt és elkoptatott emberi szavakkal, a lélek állapota? Ki tart tükröt az ember elé, egyáltalán: szüksége van az embernek bármiféle tükörre? Nagyon mély, csak elmélyült olvasással megérthető novellák ezek- viszont csodálatosak, megérik a töprengést. 

A történelem hétköznapi hőseiről szól a címadó kisregény, az Áténekelt határ. A második világháború után Szénás nevű községet az újonnan érkező szovjet-kommunista hatalom kettévágja. Emberi sorsok mennek tönkre, egész vagyonok vesznek oda. A falu lakói, akik megközelíthetik a határsávot, különös módon tudatják a híreket a másik oldalon: eléneklik. Így aztán mindenki tudja, kit vittek el katonának, ki kapott új állást a városban, ki halt meg, hol hány gyermek született. És ez ment négy évtizeden keresztül. Elképesztő regény, a magyar történelem elfeledett kicsi szeletének megható ábrázolása. Érdemes lenne filmet forgatni a történetből. 

Ajánljuk Elmer István: Áténekelt határ című könyvét a magyar irodalom minden szerelmesének. De csak nekik. 

Kalota Művészeti Alapítvány- Napkút Kiadó, Budapest, 2024