Könyvekről mindenkinek

 Oscar Wilde: Lord Saville bűne és más történetek című könyve 1891-ben jelent meg,két hosszabb és két rövidebb elbeszélést tartalmaz, és óriási sikert aratott nemcsak a brit, de az európai olvasóközönség körében is. Az elbeszélő művek központi fogalma a titok: mindig akad egy vagy több szereplő, akinek van valami titka, amely aztán napfényre kerül, vagy sötétben marad.  Lord Arthur Saville bűne: a meglehetősen felszínes, léha szalonéletet élő Lord Arthur egy estélyen találkozik Podgers úrral, a Chiromantistával, azaz tenyérjóssal. Podgers azt jósolja az ifjú Lordnak, hogy hamarosan gyilkosságot fog elkövetni. A lord természetesen megijed, hiszen közeleg az esküvője, jövendő nejét és családját is óriási botránynak tenné ki, ha ez a bizonyos gyilkosság az esküvő után következne be. Ezért miharabb gyilkolnia kell, hogy igazzá váljon a jóslat. Először meg akarja mérgezni arisztokrata nagynénjét, de az természetesen módon meghal, mielőtt a mérgezett csokoládét elfogyaszthatná. Aztán egyik t

 Oscar Wilde egyetlen regényt publikált,de ez a könyv a 19.századi irodalom egyik legnépszerűbb,ugyanakkor leginkább megosztó irodalmi művévé lett. A címe:Dorian Gray arcképe. A viktoriánus angol társaság nem kedvelte a művet,az egyház által irányított cenzúra leszedette a polcokról,a szabadabb gondolkodású utókor viszont már sokkal befogadóbban, sokszor rajongással telítve, értékelte a művet. Az igazság,mint mindig,valahol a két szélső vélekedés között található. Spoiler következik. Basil Hallward,a tehetséges,de addig nem túlzottan sikeres fiatal festőművész új modellről készít portrét. A fiatal,hamvas,ártatlan Dorian Gray személyisége,karizmája,teljesen úrrá lesz Hallward lelkén. A festő barátja,Lord Henry viszont cinikus,fanyar humorú,a mindennapi élet igazságait remekül ismerő férfiú,be akarja vezetni Grayt a mindennapokba,elvenni szellemének ártatlanságát (fausti motívum),megismertetni őt az élet élvezetével. Gray színházba látogat,s szerelmes lesz a Júliát alakító Sybilbe. Eljeg

 Oscar Wilde színművét előbb mutatták be színházban,mint ahogy könyv alakban megjelent Nagy-Britanniában,1893-ban (Ebben nincs semmi szokatlan). Wilde ekkor már elismert,befutott író,a közönség kedvence. A Lady Windermere legyezőjét is szerette a publikum,de azért nem ezt tartották(s az utókor ítélete ebben megegyezett a kortársakkal) a brit szerző legjobb művének. Az arisztokrata körökben,cselekményét tekintve mindössze alig 12 órát felölelően játszódó mű telis-tele van félreértésekkel,naivitással,tévedéssel. Mintha maga a viktoriánus társadalom inogna meg kissé...Lady Windermere,a fiatal és bájos feleség bált ad,ahová meghívja a londoni társaság számottevő alakjait. Amint készülődik az esti bálra,meglátogatja őt Berwick hercegné. Szomorú hírrel szolgál:Londonban azt beszélik,Lord Windermere megcsalja őt. Nem is akárkivel:Mrs.Elyenne-nel,aki nemrég érkezett a brit fővárosba,és roppantul rossz híre van,ugyanis-legalábbis a társasági hölgyek ezt rebesgetik-vadászik a vagyonos férfiakra.

 Sir Arthur Conan Doyle nemcsak a klasszikus angol kriminek, de a misztikus elbeszélésnek is nagymestere volt, erről tanúskodik a Múmiák meg médiumok című könyv, a Válogatott misztikus elbeszélések 2. kötete. Tandori Dezső fordításában élvezhetjük a kitűnő irodalmi csemegéket.  A Játék a tűzzel című műben igazi 19.századi viktoriánus szeánszra kalauzol el bennünket a neves brit író. Egy festő mindenféle okkult figurákat fest képeire, nemcsak azért, mert így könnyebben eladhatók a művek, hanem azért is, mert valamiféle furcsa érzés keríti őt hatalmába az unikornisok ábrázolásokar. Elhívják a híres médiumot, Mrs. Delamare-t egy szeánszra, hogy utánajárjanak:csakugyan titokzatos erők kínozzák-e a mestert, vagy a képzelet játéka az egész...Mrs. Delamre játszik a tűzzel, egészen a végső határig elmegy, úgy esik transzba, hogy alig tud visszajönni belőle. A festő és barátai pedig okosabbak lesznek néhány tapasztalattal.  A Thot gyűrűje a már jól ismert egyiptomi múmai-témát dolgozza fel. Joh

Két zseniális bűvész verseng a viktoriánus kori Angliában. Borden kitalálja, hogyan valósítható meg az úgynevezett transzponálós trükk, amikor is a bűvész egy testet áthelyez egyik pontból a másikba. A Nagy Danton, a vetélytárs, pedig tökéletesíti a trükköt, Tesla elektromos indukciós szerkezetét is felhasználva. A harc azonban mind a két bűvészt felőrli, nem marad más, csak a megfásult élet. De akad a regényben gyilkosság, rossz előérzet, kripta, minden, ami egy remek thrillerhez szükségeltetik.