Könyvekről mindenkinek

 Az átlagos magyar honpolgár nagyon keveset tud Ausztráliáról. Domaniczky Ende könyvei ezért hiánypótlónak számítanak a magyar könyvpiacon. Az Ausztrál fővárosok:Sydney, Melbourne, Canberra egyszerre szól a világ egyik legkülönlegesebb földrészére és országába utazó turistának illetve a mélyebb földrajzi, történeti, urbanisztikai ismeretekre éhes kutatónak, egyetemi hallgatónak, tanárnak. Egyszerre útkiköny és magas szintű ismeretterjesztés. Megismerkedünk Ausztrália történelmével, persze, csak röviden, dióhéjban. Mindjárt itt egy félreértést kell eloszlatni. Ausztrália alapvetően fegyenctelepként szolgál a Brit Birodalom számára, de azért már  kezdet kezdetén jöttek földművesek is, akik megvetették a későbbi városok, tagállamok alapjait. Megtudjuk, hogyan alakultak ki az egyes tagállamok:Új-Dél-Wales, Tasmania,Victoria, Queensland, Nyugat-Ausztrália, Dél-Ausztrália, Északi-terület. Ma már csodálkozunk azon, mekkora viták előzték meg az Ausztál Államszövetség kialakulását, elképesztő p

 Huba László Spanyolországról szóló útikönyve 1972-ben jelent meg. Ez volt az első útikönyv,amely a kommunizmus ideje alatt Magyarországon megjelenhetett-mármint Spanyolországról. Politikai okokból ugyanis (Franco-diktatúra) a Kádár-rendszer igyekezett honfitársainkat távoltartani az Ibériai-félsziget államaitól.  A Szenyorok és Szenyoriták című könyv voltaképpen mozaikszerű leírása annak,mit is talál érdekesnek egy korabeli magyar utazó Spanyolországban. Megkóstolhatjuk a repülőgépen felszolgált tokajit,s megtudhatjuk,miért nem érdekli a légi utaskísérőt a Földközi-tenger.Ellátogatunk a nagyobb és ismertebb spanyol városokba:Madridba,Barcelonába,Sevillába,Toledóba,Valenciába,ha valakit kihagytam,elnézést kérek. Bejutunk igen nívós múzeumi kiállításokra,ahol Velazquez,Goya és mások képeiben gyönyörködhet a kíváncsi utazó. Még olyan tárlatra is eljutunk,ahol a kiállított aktfestmények modellje,a képekhez képest 70 évvel öregebben,virágot árul. Megismerkedünk a spanyol vendégszeretettel,

 Svédország gyönyörű. Tudta ezt már Závodszky Ferenc is, akinek tollából megjelent a Svédországról szóló kötet, a Panoráma Külföldi Útikönyvek sorozatban. Méghozzá 1979-ben. Akkoriban, a középjóléti elzártság idején, a legtöbb magyar embernek Svédország olyan volt, mint a Neptuunsz. Messze volt és furcsa volt.  Furcsa volt az, hogy Svédországban csak úgy épülhet lakóház, hogy minden lakáshoz tartozik parkoló ( lakótelepek,tízemeletesek szinte alig épültek, érthető okokból). Minden negyedik családnak volt autója, ez akkoriban kitűnő eredménynek számított. És ez az ország vendégszerető volt: állampolgári jogok illették meg azokat a bevándorlókat, akiknek még nem volt állampolgárságuk.  A király pedig nagyon szeretett régészkedni. Értett is hozzá.  Závodszky Ferenc olyan jól megírta ezt a könyvet, hogy az egyszeri embernek kedve támad azonnal Svédországba repülni. Megnézni a királyi pár nyaralóját, a drottningholmi kastélyt. Végigjárni a Gustav Adolfs Torg nevezetességeit. Megtekinteni, p

Imecs Orsolya Ausztriáról írott könyve a Cartographia Útikönyvek sorozatban jelent meg, 2016-ban. mindössze 216 oldalon, zsebkönyv méretben, nagyon hasznos, informatív munka, ugyanakkor esztétikailag is maximálisan kielégít minden igényt. Meglepőnek tűnhet az alábbi állítás: Ausztria a legtöbb magyar turista számára szűzföld. Miért is mondom ezt? Hányan jártak már Grazban, Linzben, Salzburgban, Innsbruckban? A legtöbb magyar turista szinte kizárólag Bécset keresi fel, azt is inkább csak felszínesen tekinti meg- hányan jártunk már a Belvedere palotában?- a többi város kiesik, az Alpok vidékére pedig csak a hobby-hivatásos hegymászók merészkednek. Szóval, nem ártanak kicsit jobban körülnézni a sógoroknál, nagyon érdekes, eddig ismeretlen látnivalókkal találkozhatunk. Persze, az sem ártana, ha Magyarországra több osztrák érkezne... És remekül sikerült a könyv végén a sok térképmelléklet,  a névutató, és a rögtönzött magyar-német kisszótár. ( Cartographia, 2016.)

Itt a legfrissebb nyári turisztikai szezon, s ha az ember nyaralási úticélt keres magának, valljuk be, elsőre nem Krakkó jut eszébe. Ám, ha beleolvasunk a Berlitz útikönyvek sorozat Krakkóról megjelent kötetébe, talán változik a véleményünk- egy kicsit... Krakkó gyönyörű, történelmi városa Lengyelországnak, hajdani főváros. A könyv nagyon alaposan bemutatja a -többnyire középkori-  műemlékeket ( Szűz Mária templom, Collegium Maius, Európa 3. legrégebbi egyetemi kollégiuma, Szent Péter és Pál templom, Patikamúzeum, Rémuh-zsinagóga, Székesegyház és mások), mégsem korlátozódik figyelme csak ezekre. Mert Krakkó modern város is, telis-tele élettel, jó vendéglőkkel, s ha az ebédhez túl sok a káposzta, ne tegyük szóvá, mert a magyaros ételek pedig a paprikától hemzsegnek... Jómagam jó húsz éve jártam Krakkóban, az egyetemi évfolyammal mentünk ki, s csak annyi maradt meg a dologból, hogy drága és hideg város. A Berlitz útikönyvek Krakkóról szóló kötete újra közel hozta a szívemhez ezt a gyö

Bevallom férfiasan, Fejős Éva könyvei kívül esnek saját mikrokozmoszomon. A Szeretlek, Bangkok című könyv azonban kivételt képez. Nagyon sokan írtak már magyar írók közül útikönyvet, de csak kevesen olyan mélyet, egyben izgalmasat, szórakoztatót, mint Fejős Éva. Úgy látja Thaiföldet, ahogy csak egy nő képes látni. Egyszerre mutat be az Olvasónak kis és nagy dolgokat, tárgyaisultat és emberit, egyszerűt és érthetetlent, megszokottat és furcsát. Minden esetben megértően viszonyul a keleti kultúrához, nincs meg benne az európaiaknál gyakran tapasztalható " burkolt fölény". Fejős Éva remekművet alkotott, talán pályafutása eddigi legjobb könyvét. Érdemes lenne elutaznia a világ más tájaira is...