Makisz Citasz: Isten a tanúm
Magyarországon nagyon kevéssé ismerjük a modern görög irodalmat- talán a modern görög irodalom is tehet erről némileg, de igazság szerint minden nép minden művészetében felbukkan olykor egy-egy maradandó értékű alkotás. Makisz Citasz: Isten a tanúm c. könyve nem valamiféle keresztény evangelizációs könyv, hanem regény. Regény a 21.századi kapitalizmusról, regény a fiatalok kiszolgáltatottságáról, s mindenekelőtt: regény a beilleszkedés kudarcáról.
Főhősünk, aki egyben narrátor is, elképesztően szerencsétlen. Minden munkahelyről rövid időn belül kirúgják az őrült, az anyagias és lusta főnökök, minden barátnője elhagyja, hiszen ő olyan jó ember, ráadásul a családja és barátai sem veszik már komolyan. Mindezenkívül még beteg is- cukorbeteg, annak minden valódi és képzelt szövődményével. Kudarcorientált ember- akiben azonban még van tartás. Merthogy humoros, vicces prózában meséli el saját történetét. Bármivel próbálkozik, mindenütt csak kudarc éri, ha mégsem, akkor pedig a sikertől szenved.
A beilleszkedni képtelen kisember, mint irodalmi alak, már a 19. századtól az európai prózairodalom egyik toposza. Gondoljunk a nagy oroszokra: Gogol, Gorkij, Csehov, Dosztojevszkij műveire! Ám véleményem szerint Makisz Citasz hősének kulturális archetípusát mégsem bennük kell keresni. Hanem a 20. század nagy nevettetőjében, Chaplinben. Az esetlenben, a botladozóban, a mindig magát megütőben. Aki azonban- mindig győz. A végső győztes mindig az, aki szenvedve járja végig a pályát.
Kinek ajánljuk ezt a könyvet? Hát, mindenkinek ,aki trendellenes magatartást tanúsítva szeret olvasni, és nem sznob. Ez a könyv nem úriembereknek való. Ez a könyv röhögni való, lehetőleg otthoni magányban, amikor úgy érezzük, valahogy kitolt velünk az Élet.
( Ford.: Fokasz Nikosz. Typotex, 2017.)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Nézd meg ezt az oldat is: mediaszemle.blogspot.com
Főhősünk, aki egyben narrátor is, elképesztően szerencsétlen. Minden munkahelyről rövid időn belül kirúgják az őrült, az anyagias és lusta főnökök, minden barátnője elhagyja, hiszen ő olyan jó ember, ráadásul a családja és barátai sem veszik már komolyan. Mindezenkívül még beteg is- cukorbeteg, annak minden valódi és képzelt szövődményével. Kudarcorientált ember- akiben azonban még van tartás. Merthogy humoros, vicces prózában meséli el saját történetét. Bármivel próbálkozik, mindenütt csak kudarc éri, ha mégsem, akkor pedig a sikertől szenved.
A beilleszkedni képtelen kisember, mint irodalmi alak, már a 19. századtól az európai prózairodalom egyik toposza. Gondoljunk a nagy oroszokra: Gogol, Gorkij, Csehov, Dosztojevszkij műveire! Ám véleményem szerint Makisz Citasz hősének kulturális archetípusát mégsem bennük kell keresni. Hanem a 20. század nagy nevettetőjében, Chaplinben. Az esetlenben, a botladozóban, a mindig magát megütőben. Aki azonban- mindig győz. A végső győztes mindig az, aki szenvedve járja végig a pályát.
Kinek ajánljuk ezt a könyvet? Hát, mindenkinek ,aki trendellenes magatartást tanúsítva szeret olvasni, és nem sznob. Ez a könyv nem úriembereknek való. Ez a könyv röhögni való, lehetőleg otthoni magányban, amikor úgy érezzük, valahogy kitolt velünk az Élet.
( Ford.: Fokasz Nikosz. Typotex, 2017.)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Nézd meg ezt az oldat is: mediaszemle.blogspot.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése