F.William Engdahl: A gondolatgyárak
Csak azért nem haragszom, mert a harag rossz tanácsadó- különben is, miért kellene haragudnom egy könyvre?
Egy olyan könyvre, f. William Engdahl: A gondolatgyárak c- könyvére, melynek megírását, a jószándék vezette. Szerző, kitűnő újságíró különben, azt tűzte ki feladatául, hogy lerántja a leplet a globális világot irányító sötét elitről.
Engdahlról annyi kiderül: jó újságíró, és betyárul rossz történész. már az hiba, hogy a történelmet egyetlen láncra felfűzve képzeli el, az egyes elemek, mint apró műanyag gyöngyök a Nagy Globális Összeesküvés nevű láncon. Ez nyilvánvalóan nem lehet így. Ahhoz, hogy alkotó módon közelítsünk az olvasás élményéhez, meg kell próbálnunk egyenként eleve megcsodálnunk a gyöngyöket.
Engdahl nem ezt teszi. Az ENSZ-t példának okáét egybemossa az univerzalista szervezetekkel. Holott az ENSZ megalakulása történelmi szükségszerűség. A második világháború után magához térő világnak biztosíték kellett, valami garancia, hogy harmadik világháború már nem lesz. Ezt a garanciát vélte megtalálni a világ az ENSZ-ben. Nem állítom, hogy az UNO minden lépése elnyerte volna a tetszésemet, az viszont igaz, hogy az elmlt hetven évben rengeteg segélyakciót hajtott végre, békefenntartó hadtestet működtetett, stb. Az ENSZ-t mindenestül elítélni épolyan történelmietlen, mint korlátlanul és kritikátlanul dicsérni.
Hasonló a helyzet az EU-val. Engdahl a maastrichti szerződésnél húzza meg az erkölcsi és politikai lezüllés határvonalát, méghozzá eléggé mesebeli módon: minden, ami Maastricht előtt volt, az jó, arra szüksége volt a világnak, ami pedig 1993 után következett, az puszta botrány, összeesküvés. A történelem, ezzel szemben, nem dualista. Nincs "színtiszta jó" meg "színtiszta rossz". Magyarországon és a kelet-európai rendszerű kommunista országokban a szellemi kibontakozás egyik akadálya volt a dogmatikus, fekete-fehérben láttató történetírás. Engdahl pont ezt a nem túl dicsőséges kulturális hagyományt eleveníti fel, csak nem marxista, hanem antiglobalista ideológiai alapokról. Még a Morgan Bank is elmarasztaló ítéletet kap, amiért az első világháború idején az USA kormánya azon keresztül juttatott pénzt az európai szövetségeseknek ( Ha banki átutalás helyett táskában hozták volna a dollármilliókat, akkor Wilson ma azért kapna feketepontot).
Így nem lehet történelmet írni, még a gondolatgyárak történetét sem lehet ennyire dühösen és érzelemteljesen tárgyalni. Higgadtnak kell maradnunk. Fel kell mérni egy adott jelenség súlyát ( egy holland hercegnőnek viszonya volt egy kábítószer-kereskedővel, Soros György megváltoztatta a nevét, az EU nem lépett fel a migránsok ellen- mindezen tények Engdahlnál ugyanolyan súllyal esnek latba), mérlegelni az adott tény történelmi jelentőségét, megvizsgálni minden dolog színét és fonákját- mert csak így jutunk előre. Ha gondolkodunk.
Ha gondolkodás nélkül ítélünk, ugyanolyanná válunk, mint a globalista manipulátorok. Tényeket csoportosítunk át, hogy az megfeleljen a mi interpretációnk szellemiségének. Ez pedig nem más, mint manipuláció.
Hazugság, ha szigorúan vesszük.
(Magyar Menedék Kiadó, 2017.)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Egy nem manipulatív oldal. mediaszemle.blogspot.com
Egy olyan könyvre, f. William Engdahl: A gondolatgyárak c- könyvére, melynek megírását, a jószándék vezette. Szerző, kitűnő újságíró különben, azt tűzte ki feladatául, hogy lerántja a leplet a globális világot irányító sötét elitről.
Engdahlról annyi kiderül: jó újságíró, és betyárul rossz történész. már az hiba, hogy a történelmet egyetlen láncra felfűzve képzeli el, az egyes elemek, mint apró műanyag gyöngyök a Nagy Globális Összeesküvés nevű láncon. Ez nyilvánvalóan nem lehet így. Ahhoz, hogy alkotó módon közelítsünk az olvasás élményéhez, meg kell próbálnunk egyenként eleve megcsodálnunk a gyöngyöket.
Engdahl nem ezt teszi. Az ENSZ-t példának okáét egybemossa az univerzalista szervezetekkel. Holott az ENSZ megalakulása történelmi szükségszerűség. A második világháború után magához térő világnak biztosíték kellett, valami garancia, hogy harmadik világháború már nem lesz. Ezt a garanciát vélte megtalálni a világ az ENSZ-ben. Nem állítom, hogy az UNO minden lépése elnyerte volna a tetszésemet, az viszont igaz, hogy az elmlt hetven évben rengeteg segélyakciót hajtott végre, békefenntartó hadtestet működtetett, stb. Az ENSZ-t mindenestül elítélni épolyan történelmietlen, mint korlátlanul és kritikátlanul dicsérni.
Hasonló a helyzet az EU-val. Engdahl a maastrichti szerződésnél húzza meg az erkölcsi és politikai lezüllés határvonalát, méghozzá eléggé mesebeli módon: minden, ami Maastricht előtt volt, az jó, arra szüksége volt a világnak, ami pedig 1993 után következett, az puszta botrány, összeesküvés. A történelem, ezzel szemben, nem dualista. Nincs "színtiszta jó" meg "színtiszta rossz". Magyarországon és a kelet-európai rendszerű kommunista országokban a szellemi kibontakozás egyik akadálya volt a dogmatikus, fekete-fehérben láttató történetírás. Engdahl pont ezt a nem túl dicsőséges kulturális hagyományt eleveníti fel, csak nem marxista, hanem antiglobalista ideológiai alapokról. Még a Morgan Bank is elmarasztaló ítéletet kap, amiért az első világháború idején az USA kormánya azon keresztül juttatott pénzt az európai szövetségeseknek ( Ha banki átutalás helyett táskában hozták volna a dollármilliókat, akkor Wilson ma azért kapna feketepontot).
Így nem lehet történelmet írni, még a gondolatgyárak történetét sem lehet ennyire dühösen és érzelemteljesen tárgyalni. Higgadtnak kell maradnunk. Fel kell mérni egy adott jelenség súlyát ( egy holland hercegnőnek viszonya volt egy kábítószer-kereskedővel, Soros György megváltoztatta a nevét, az EU nem lépett fel a migránsok ellen- mindezen tények Engdahlnál ugyanolyan súllyal esnek latba), mérlegelni az adott tény történelmi jelentőségét, megvizsgálni minden dolog színét és fonákját- mert csak így jutunk előre. Ha gondolkodunk.
Ha gondolkodás nélkül ítélünk, ugyanolyanná válunk, mint a globalista manipulátorok. Tényeket csoportosítunk át, hogy az megfeleljen a mi interpretációnk szellemiségének. Ez pedig nem más, mint manipuláció.
Hazugság, ha szigorúan vesszük.
(Magyar Menedék Kiadó, 2017.)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Egy nem manipulatív oldal. mediaszemle.blogspot.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése