Colleen Hoover: Ugly Love- Csúf szerelem
Megmondom őszintén, nem akartam írni erről a könyvről, ám mivel szerepel a sikerlistákon, sok Olvasó érdeklődését felkelti, nem maradt más választásom, mint őszintén elmondani véleményemet Colleen Hoover bestselleréről.
Az Ugly Love- Csúf szerelem című könyvnek két jelentésrétege, mondhatnánk úgyis: két olvasási síkja van. Befogadható egyszerű, szórakoztató irodalomként, két megálló között vagy Pestről a Balatonra utazva, esetleg egy fesztivál esős napján. Ha így olvassuk, kapunk egy furcsa történetet egy pilótáról, meg egy lányról, akik kizárólag testi szerelemmel viseltetnek egymás iránt. Jár az agyunk, hogy Miles, az elbűvölő pilóta vajon miért nem képes mélyebb kapcsolat kialakítására, s ha ő nem, akkor a lány, Tate, vajon miért olyan érzéki, testi. Elvégre egy kapcsolatban a nők azok, akik a szexnél többet akarnak- többnyire.
Aztán van az Ugly Love-nak egy másik, intellektuálisabb, számomra jóval izgalmasabb olvasási síkja. Miles jelképezi a 21. századi férfit, Tate pedig a 21. századi nő szimbóluma- archetípusa. És ez a két lény, aki pedig minden teremtéstörténet szerint egymásnak teremtődött, nem képes egymásra találni. Elbeszélnek egymás mellett, nem akarják, hogy közük legyen egymáshoz. Az effajta mesterséges, önmaga-keltett elidegenedésnek nincs is oka, csak úgy van. Ebben különbözik a 21. századi elidegenedés a 20. századi, brechti elidegenedéstől. ( Talán emlékszünk még a 12. osztályos irodalomórákra...). Szóval, ez a két lény csak egymás húsát kívánja.
Tényleg?
Akármelyik olvasat szerint fogadjuk be a könyvet, lehet izgalmas. De lépjünk túl a testen, lépjünk túl azon, hogy pusztán egy izgalmas regénnyel űzzük el az unalmat! A második olvasat mellett teszem le a voksom. Gondolkodtat.
(Ford. Barthó Eszter. Könyvmolyképző Kiadó, 2018.)
Az Ugly Love- Csúf szerelem című könyvnek két jelentésrétege, mondhatnánk úgyis: két olvasási síkja van. Befogadható egyszerű, szórakoztató irodalomként, két megálló között vagy Pestről a Balatonra utazva, esetleg egy fesztivál esős napján. Ha így olvassuk, kapunk egy furcsa történetet egy pilótáról, meg egy lányról, akik kizárólag testi szerelemmel viseltetnek egymás iránt. Jár az agyunk, hogy Miles, az elbűvölő pilóta vajon miért nem képes mélyebb kapcsolat kialakítására, s ha ő nem, akkor a lány, Tate, vajon miért olyan érzéki, testi. Elvégre egy kapcsolatban a nők azok, akik a szexnél többet akarnak- többnyire.
Aztán van az Ugly Love-nak egy másik, intellektuálisabb, számomra jóval izgalmasabb olvasási síkja. Miles jelképezi a 21. századi férfit, Tate pedig a 21. századi nő szimbóluma- archetípusa. És ez a két lény, aki pedig minden teremtéstörténet szerint egymásnak teremtődött, nem képes egymásra találni. Elbeszélnek egymás mellett, nem akarják, hogy közük legyen egymáshoz. Az effajta mesterséges, önmaga-keltett elidegenedésnek nincs is oka, csak úgy van. Ebben különbözik a 21. századi elidegenedés a 20. századi, brechti elidegenedéstől. ( Talán emlékszünk még a 12. osztályos irodalomórákra...). Szóval, ez a két lény csak egymás húsát kívánja.
Tényleg?
Akármelyik olvasat szerint fogadjuk be a könyvet, lehet izgalmas. De lépjünk túl a testen, lépjünk túl azon, hogy pusztán egy izgalmas regénnyel űzzük el az unalmat! A második olvasat mellett teszem le a voksom. Gondolkodtat.
(Ford. Barthó Eszter. Könyvmolyképző Kiadó, 2018.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése