Ulrich H. J. Körtner: Az ihletett olvasó
Bibliai hermeneutikával foglalkozni rendkívül hálátlan feladat. Kitűnik ez Ulrich H. j. Körtner könyvéből is, mely másról sem szól, csak nézőpontok és alapfogalmak tisztázásáról. Ahhoz azonban, hogy egyáltalán vegyük magunknak a bátorságot, és nekilássunk ennek a nagyon alapos tisztázásnak, alapos ismeretekkel kell rendelkeznünk Bibliáról, teológiáról, filozófiáról és természetesen társadalomtudományokból.
Mert az, hogy miért némult el az egyház, miért nem találja meg a közös hangot a 21. század valóságával, először érzékelni kell ezt a némaságot. Meg kell hallani a kényszeredett csendet. Ulrich H. J. Körtner meghallja, sok más egyházfival ellentétben. Mert nemcsak azt kell ám nézni, hogy eljárnak-e a hívek az istentiszteletre, hanem azt is, hogy az egyház, a bibliaértelmezés nyelve érthető, vonzó és követhető-e a mai hívő számára. Körtner egyértelmű választ a a kérdésekre: nem. Hogy aztán miért nem, annak sokféle magyarázata lehet, például a felvilágosodással beköszöntő kicsinyes materializmus, a filozófia egyre agresszívabb terjeszkedése a teológia felségterületére, magának a teológiának metafizikaivá válása, valóságtól ( bibliai és hétköznapi) elrugaszkodott elméletek térhódítása- azt Körtner nem kívánja eldönteni.
Inkább egy újfajta, szintetikus hermeneutikát javasol. Ez- az arisztotelészi négyes jelentés tanával, a középkori és reformáció-korabeli plurális hermeneutikával ellentétben- nem kíván egyetlen nyomon haladni, nem kívánja a Szentírás értelmezését egyetlen módozatra koncentrálni. Inkább a bizalmat választja- érdekes, hogy Körtner nem használja ezt a szót, pedig magától értetődik. Körtner szerint a Biblia értelmezésében kulcsszerepet kap az Ihletett Olvasó. Ihletet pedig a Szentlélek ad, nem földi hatalmasságok. Körtner Bibliához való közelítése rokonítja őt a karizmatikus mozgalmak bibliamagyarázatával.
Csakhogy akad egy igen lényeges különbség. A hermeneutika alapszabálya szerint szöveg és olvasó kölcsönösen formálja egymást: a befogadás egyúttal átalakítás is, és ez az átalakítás, egyéni szövegértelmezés önálló életre kel, visszahat a szerzőre és az Olvasóra. Ez alaptétel, és működik is, mondjuk, egy Dosztojevskij-regény vagy egy Bach- orgonaverseny elemzésekor.
De mi a helyzet akkor, ha annak a bizonyos szövegnek a Szerzője maga Isten? Isten pedig- mint azt János evangéliumából tudjuk- maga az Ige. Akkor tehát, ha Igét olvasok, formálom a Szerzőt? A bibliaolvasó hívő formálja az Istent? Akkor Isten nem tökéletes?
Dehogynem. Az ellenmondást az oldja fel, ha Körtner hermeneutikai látását egy kicsit lekorlátozzuk- a Biblia esetében legalábbis. Ki kell mondani, hogy a Biblia nem a hagyományos irodalomtudomány fogalomrendszerében mozog. Itt a Szerző nem ember- a kanonizáló viszont igen, Körtner sokat is foglalkozik a kanonizálás problémájával- az Olvasó viszont igen. És minden Olvasó számára mást és mást jelent a Biblia szövege, egyéni élethelyzettől, hitbéli állapottól, életkortól, nemtől, stb. függően. Az Olvasó tehát a Biblia szövegének formálója, megértés és evangelizáció által, viszont a Szerzőre már nincs kihatása. Isten tökéletes, azt földi halandó nem változtathatja.
Szerintem ez lett volna az a megoldás, amit a német szerző kihagyott. Egyszerűsíteni a problémát. A hermeneutika tudományának művelői amúgy is hajlamosak a túlbonyolításra (mint ahogy a történeti egzegézis művelői a túlzott leegyszerűsítésre). Bevallom, azzal a premisszával közeledtem Az ihletett Olvasó című könyvhöz, hogy bizonyára valami bonyolult szövegű irodalomtudományi zsákutcába futok bele. Kellemesen csalódtam. Ulrich H. J. Körtner könyve kifejezetten gondolatébresztő, s ha vanak is benne hosszú mondatok, a kitűnő fordítás- mely jelzi a német eredeti itt-ott meglévő nem-egyértelműségeit is- nagyon jó kapaszkodót nyújtott a Szöveg megértéshez. Ajánlom minden teológusnak, és intellektuálisabbé érdeklődésű hívőnek.
Közelebb visz.
( Ulrich H. J. Körtner:Az ihletett olvasó. A bibliai hermeneutika fő aspektusai. Fordította Koczó Pál. Hermeneutikai Kutatóközpon,t Budapest, 1999.
Mert az, hogy miért némult el az egyház, miért nem találja meg a közös hangot a 21. század valóságával, először érzékelni kell ezt a némaságot. Meg kell hallani a kényszeredett csendet. Ulrich H. J. Körtner meghallja, sok más egyházfival ellentétben. Mert nemcsak azt kell ám nézni, hogy eljárnak-e a hívek az istentiszteletre, hanem azt is, hogy az egyház, a bibliaértelmezés nyelve érthető, vonzó és követhető-e a mai hívő számára. Körtner egyértelmű választ a a kérdésekre: nem. Hogy aztán miért nem, annak sokféle magyarázata lehet, például a felvilágosodással beköszöntő kicsinyes materializmus, a filozófia egyre agresszívabb terjeszkedése a teológia felségterületére, magának a teológiának metafizikaivá válása, valóságtól ( bibliai és hétköznapi) elrugaszkodott elméletek térhódítása- azt Körtner nem kívánja eldönteni.
Inkább egy újfajta, szintetikus hermeneutikát javasol. Ez- az arisztotelészi négyes jelentés tanával, a középkori és reformáció-korabeli plurális hermeneutikával ellentétben- nem kíván egyetlen nyomon haladni, nem kívánja a Szentírás értelmezését egyetlen módozatra koncentrálni. Inkább a bizalmat választja- érdekes, hogy Körtner nem használja ezt a szót, pedig magától értetődik. Körtner szerint a Biblia értelmezésében kulcsszerepet kap az Ihletett Olvasó. Ihletet pedig a Szentlélek ad, nem földi hatalmasságok. Körtner Bibliához való közelítése rokonítja őt a karizmatikus mozgalmak bibliamagyarázatával.
Csakhogy akad egy igen lényeges különbség. A hermeneutika alapszabálya szerint szöveg és olvasó kölcsönösen formálja egymást: a befogadás egyúttal átalakítás is, és ez az átalakítás, egyéni szövegértelmezés önálló életre kel, visszahat a szerzőre és az Olvasóra. Ez alaptétel, és működik is, mondjuk, egy Dosztojevskij-regény vagy egy Bach- orgonaverseny elemzésekor.
De mi a helyzet akkor, ha annak a bizonyos szövegnek a Szerzője maga Isten? Isten pedig- mint azt János evangéliumából tudjuk- maga az Ige. Akkor tehát, ha Igét olvasok, formálom a Szerzőt? A bibliaolvasó hívő formálja az Istent? Akkor Isten nem tökéletes?
Dehogynem. Az ellenmondást az oldja fel, ha Körtner hermeneutikai látását egy kicsit lekorlátozzuk- a Biblia esetében legalábbis. Ki kell mondani, hogy a Biblia nem a hagyományos irodalomtudomány fogalomrendszerében mozog. Itt a Szerző nem ember- a kanonizáló viszont igen, Körtner sokat is foglalkozik a kanonizálás problémájával- az Olvasó viszont igen. És minden Olvasó számára mást és mást jelent a Biblia szövege, egyéni élethelyzettől, hitbéli állapottól, életkortól, nemtől, stb. függően. Az Olvasó tehát a Biblia szövegének formálója, megértés és evangelizáció által, viszont a Szerzőre már nincs kihatása. Isten tökéletes, azt földi halandó nem változtathatja.
Szerintem ez lett volna az a megoldás, amit a német szerző kihagyott. Egyszerűsíteni a problémát. A hermeneutika tudományának művelői amúgy is hajlamosak a túlbonyolításra (mint ahogy a történeti egzegézis művelői a túlzott leegyszerűsítésre). Bevallom, azzal a premisszával közeledtem Az ihletett Olvasó című könyvhöz, hogy bizonyára valami bonyolult szövegű irodalomtudományi zsákutcába futok bele. Kellemesen csalódtam. Ulrich H. J. Körtner könyve kifejezetten gondolatébresztő, s ha vanak is benne hosszú mondatok, a kitűnő fordítás- mely jelzi a német eredeti itt-ott meglévő nem-egyértelműségeit is- nagyon jó kapaszkodót nyújtott a Szöveg megértéshez. Ajánlom minden teológusnak, és intellektuálisabbé érdeklődésű hívőnek.
Közelebb visz.
( Ulrich H. J. Körtner:Az ihletett olvasó. A bibliai hermeneutika fő aspektusai. Fordította Koczó Pál. Hermeneutikai Kutatóközpon,t Budapest, 1999.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése