David Szamoljov:A fekete nyírfa
A David Szamoljov szovjet-orosz költő válogatott verseit tartalmazó könyv magyarul 1968-ban jelent meg. Ha stílus szerint kellene besorolni Szamoljovot- ami költőnél mindig veszélyes, hiszen nagy valószínűséggel néhány darab mindig kilóg a kategóriából- szóval, Szamoljov leginkább expresszionista. Talán túlzottan is az...
Szegény Hamletből már majdnem bokszbajnokot farag ( " Üss hát, Hamlet, s találj a célba/ömöljön, ha romlott a vér!/Lenni, nem lenni- kamilla szirma./Ha hív a cél-üss csak/ne fél!- Hamlet mentségére). A fekete nyírfa című kötet verseiből árad az érzelem, vagy amit Szamoljov annak tart: " Várok dühhel, felizzva, végső/erőmmel ások döngetek.../ Csak ideérne, míg nem késő! Csak idejében jönne meg!- Ihlet). Utóbbi vershez csak annyi megjegyzést fűznék,hogy ha valaki ennyire akarja az ihletet, könnyen lehet, hogy valami mást fog kapni, de azt nagyon.
Szamoljov a düh költője. Ez illeszkedik az úgynevezett 68-as korszellemhez, csak éppen Európa másik végére alkalmazva. A generációk itt nem egymás ellen csatáznak, hanem vállvetve küzdenek a kommunizmus felépítését akadályozó elmaradottságok ellen ("Kuss!-hördültek a nyugdíjasok- Egyszerű sorok). Még a sürgönyoszlopok is olyan katonásan masíroznak, mint valami vöröskatona. Az Őszi eső című vers első öt sorában például az alábbi szavak fordulnak elő:veri, visszaverődnek, izzik, ég, ragyog. Dinamizmus, az van.
Szóval, azt kell mondjam, nem ezért szeretünk verset olvasni. Ez a fajta üsd-vágd költészet már nem a mai kor életérzését tükrözi. ettől függeltenül azt kell mondanunk:A fekete nyírfa alkotója jó mesterségbeli tudással rendelkező költő.
József Attilát is fordított, azt azért elolvasnám.
Európa könyvkiadó, Budapest, 1968. A honlapon valószínűleg már nem látható a könyv, de természetesen itt a link, ahogy szoktuk:europakiado.hu
Szegény Hamletből már majdnem bokszbajnokot farag ( " Üss hát, Hamlet, s találj a célba/ömöljön, ha romlott a vér!/Lenni, nem lenni- kamilla szirma./Ha hív a cél-üss csak/ne fél!- Hamlet mentségére). A fekete nyírfa című kötet verseiből árad az érzelem, vagy amit Szamoljov annak tart: " Várok dühhel, felizzva, végső/erőmmel ások döngetek.../ Csak ideérne, míg nem késő! Csak idejében jönne meg!- Ihlet). Utóbbi vershez csak annyi megjegyzést fűznék,hogy ha valaki ennyire akarja az ihletet, könnyen lehet, hogy valami mást fog kapni, de azt nagyon.
Szamoljov a düh költője. Ez illeszkedik az úgynevezett 68-as korszellemhez, csak éppen Európa másik végére alkalmazva. A generációk itt nem egymás ellen csatáznak, hanem vállvetve küzdenek a kommunizmus felépítését akadályozó elmaradottságok ellen ("Kuss!-hördültek a nyugdíjasok- Egyszerű sorok). Még a sürgönyoszlopok is olyan katonásan masíroznak, mint valami vöröskatona. Az Őszi eső című vers első öt sorában például az alábbi szavak fordulnak elő:veri, visszaverődnek, izzik, ég, ragyog. Dinamizmus, az van.
Szóval, azt kell mondjam, nem ezért szeretünk verset olvasni. Ez a fajta üsd-vágd költészet már nem a mai kor életérzését tükrözi. ettől függeltenül azt kell mondanunk:A fekete nyírfa alkotója jó mesterségbeli tudással rendelkező költő.
József Attilát is fordított, azt azért elolvasnám.
Európa könyvkiadó, Budapest, 1968. A honlapon valószínűleg már nem látható a könyv, de természetesen itt a link, ahogy szoktuk:europakiado.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése