Henry Kissinger:Kínáról
Henry Kissinger, egykori amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó és külügyminiszter Kínáról írt könyve műfaját tekintve elegye a történelmi esszének, személyes emlékekből és dokumentumokból álló komplex történetírásnak. Kissinger előbb igyekszik Olvasóival megértetni a kínai gondolkodást, annak az európaitól való különbözőségét, amit ő a sakk és a go kínai változata, a wei qi közti különbség által ragad meg. Ezután ismerteti Kína és az euroatlanti nagyhatalmak 19 .századi ellentéteit, amit mi, magyarok, úgy tanultunk, hogy az " egyenlőtlen szerződések kora". Kissinger szerint ennél jóval árnyaltabb a kép: nem arról van szó, hogy az ópiumháborúk során végletesen meggyengült Kína kénytelen lett volna bármilyen európai hatalommal is szövetkezni, inkább csak arról, hogy a kínai diplomácia más szabályok szerint játszott, mint az európai.
Más történelemfelfogás.
A könyv legérdekesebb, egyben legrészletesebb témája Mao Kínájának kapcsolata az Egyesült Államokkal. Kissinger olyan politikusként jellemzi Maot, aki felrúgva a kínai konfuciánus hagyományokat, folyamatosan újabb és újabb újításokba hajszolta bele népét. Részletesen olvashatunk a koreai háború diplomáciatörténetéről, Sztálin szerepéről, a kulturális forradalomról, a tajvani kérdésről. Szerző szerint a szabály mindig ugyanaz ( bevallom, ettől már egy kissé gyanússá válik ez a fajta történelemértelmezés...): Kína minden vélt vagy valós ellenségével egyszerre akar mérkőzni. Olvashatunk az úgynevezett ping-pong diplomáciáról is, Kissinger valahogy azt érzékelteti, hogy ez inkább a médiafelhajtás miatt említendő. Nagyon emberiek a Mao halálával foglalkozó fejezetek. A Nagy Kormányos élete végén mintha belátta volna néhány hibáját.
A Kínáról- nagyon jelentős történelmi könyv, de nemcsak Kínáról: a huszadik század második felének egyetemes történetéről, az USA-ról, a Szovjetunióról is. Minden történelemtanárnak ajánlom szíves figyelmébe, sok, a tankönyvekben rosszul rögzült esemény vagy értelmezés megváltozik.
Antall József Tudásközpont, Budapest, 2014. Itt az intézmény weboldala:ajtk.hu
Más történelemfelfogás.
A könyv legérdekesebb, egyben legrészletesebb témája Mao Kínájának kapcsolata az Egyesült Államokkal. Kissinger olyan politikusként jellemzi Maot, aki felrúgva a kínai konfuciánus hagyományokat, folyamatosan újabb és újabb újításokba hajszolta bele népét. Részletesen olvashatunk a koreai háború diplomáciatörténetéről, Sztálin szerepéről, a kulturális forradalomról, a tajvani kérdésről. Szerző szerint a szabály mindig ugyanaz ( bevallom, ettől már egy kissé gyanússá válik ez a fajta történelemértelmezés...): Kína minden vélt vagy valós ellenségével egyszerre akar mérkőzni. Olvashatunk az úgynevezett ping-pong diplomáciáról is, Kissinger valahogy azt érzékelteti, hogy ez inkább a médiafelhajtás miatt említendő. Nagyon emberiek a Mao halálával foglalkozó fejezetek. A Nagy Kormányos élete végén mintha belátta volna néhány hibáját.
A Kínáról- nagyon jelentős történelmi könyv, de nemcsak Kínáról: a huszadik század második felének egyetemes történetéről, az USA-ról, a Szovjetunióról is. Minden történelemtanárnak ajánlom szíves figyelmébe, sok, a tankönyvekben rosszul rögzült esemény vagy értelmezés megváltozik.
Antall József Tudásközpont, Budapest, 2014. Itt az intézmény weboldala:ajtk.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése