Christine Nöstlinger:Konzerv Konrád
Ez az ifjúsági regény az 1980-as években íródott és jelent meg magyarul is, ám olyan, mintha a 21.század terméke lenne. Christine Nöstlinger német írónő: Konzerv Konrád című könyvével tehát évtizedekkel megelőzte korát.
Képzeld el (ja: te vagy a regényben szereplő felnőtt), hogy egy reggel kinyitod a lakásod ajtaját, és ott van a lábtörlőn egy csomag. Kibontod, és ott van benne egy fémalkatrészekből és valami furcsa anyagból készült gyermek-formájú valami. Olyan, mint egy robot, csak éppen nem tud semmit. először mit tennél? Próbálnál megszabadulni a kellemetlen tehertől. Aztán mégiscsak kibontanád. Aztán mégiscsak kipróbálnád, mit tud, mire tanítható. Aztán, ahogy egyre emberibbé válna az a csomag ( hiszen embertől, azaz Tőled tanul mindent), egyre inkább megszeretnéd. Végül kialakulna egy szülő- gyermek kapcsolat.
Véleményem szerint Christine Nöstlinger az apaság metaforáját alkotta meg. Az apa is ilyen: először úgy néz a gyerekre, mint valami ufóra. Aztán szépen lassan formálni kezdi ,mert az ember, különösen a férfiember, alkotásra termett. Aztán, ahogy egyre inkább maga képére alkotja, egyre jobban megszereti.
Úgy legyen! A könyv zseniális, érdemes lenne a magyar kiadóknak gondolkodni egy újrakiadáson. Különösen azért, mert manapság, a 21. században, egyre inkább a mesterséges lények világában élünk- talán nem árt, ha ezzel már a tizenévesek is megbarátkoznak.
Piknik Zsebkönyvek, 1986.
xxxxxxxxx
Nézd meg ezt a blogot is:mediaszemle.blogspot.com
Képzeld el (ja: te vagy a regényben szereplő felnőtt), hogy egy reggel kinyitod a lakásod ajtaját, és ott van a lábtörlőn egy csomag. Kibontod, és ott van benne egy fémalkatrészekből és valami furcsa anyagból készült gyermek-formájú valami. Olyan, mint egy robot, csak éppen nem tud semmit. először mit tennél? Próbálnál megszabadulni a kellemetlen tehertől. Aztán mégiscsak kibontanád. Aztán mégiscsak kipróbálnád, mit tud, mire tanítható. Aztán, ahogy egyre emberibbé válna az a csomag ( hiszen embertől, azaz Tőled tanul mindent), egyre inkább megszeretnéd. Végül kialakulna egy szülő- gyermek kapcsolat.
Véleményem szerint Christine Nöstlinger az apaság metaforáját alkotta meg. Az apa is ilyen: először úgy néz a gyerekre, mint valami ufóra. Aztán szépen lassan formálni kezdi ,mert az ember, különösen a férfiember, alkotásra termett. Aztán, ahogy egyre inkább maga képére alkotja, egyre jobban megszereti.
Úgy legyen! A könyv zseniális, érdemes lenne a magyar kiadóknak gondolkodni egy újrakiadáson. Különösen azért, mert manapság, a 21. században, egyre inkább a mesterséges lények világában élünk- talán nem árt, ha ezzel már a tizenévesek is megbarátkoznak.
Piknik Zsebkönyvek, 1986.
xxxxxxxxx
Nézd meg ezt a blogot is:mediaszemle.blogspot.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése