Jan Assman:A kulturális emlékezet
A könyv alcíme:Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban
Jan Assman könyve a kultúra és az írásos történelem keletkezéséről szól. Arról, hogy a különböző kultúrák megemlékezési formái hogyan segítették vagy gátolták az adott közösség fejlődését, koherens szellemi gyarapodását. A könyv első része általános elméleti ismereteket és véleményeket tartalmaz. Nagyon szimpatikus, hogy Assman túllép a fogalmak puzta definiálásán, rendszerbe szervezve tudatosítja elméleti alapállását. Használja a kontraprezentív emlékezés és az anakron struktúra fogalmát. Foglakozik rítus és szöveg különbségével, ritualizálástól a textualizálásig tartó folyamatot szükségszerűnek tartja. Véleménye szerint az etnogenezis textualizálása felerősíti a kollektív identitás alapszerkezetét. Részletesen elemzi integráció és központosítás különbségét.
A könyv második része négy esettanulmányt tartalmaz. A görög, a héber, a hettita és az egyiptomi kultárn keresztül mutatja be, hogyan alakultak ki az ókorban a magaskultúrák kollektív emlékezetei.
Talán könnyelműségnek tarthatjuk, hogy Assman állást foglal a homéroszi kérdésben: szerinte az eposzok alkotóelemei nem szóbeli, hanem már írott művek voltak. A Szerző egyiptológus: éppen ezért jobban megmutatkozik az Egyiptommal foglalkozó fejezetekben a szakmai rutin: a későkori templom, mint könyv- egész egyszerűen elképesztő, de meggyőző és tudományosan alátámasztott.
A kulturális emlékezet című , az interdiszciplináris humán tudományos könyvek egyik kiemelkedő darabja,munka már témájánál fogva sem könnyű olvasmány. Történelmi, szociológiai, irodalmtörténeti alapismereteket igényel. Éppen ezért inkább csak " haladóbb" egyetemistáknak, Phd hallgatóknak, tanároknak ajánljuk. Sok benne az idegen szó. Kemény olvasmány, de maradandó szellemi élmény.
Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2006.
Ez pedig a Kiadó weboldala:atlantiszkiado.hu
Jan Assman könyve a kultúra és az írásos történelem keletkezéséről szól. Arról, hogy a különböző kultúrák megemlékezési formái hogyan segítették vagy gátolták az adott közösség fejlődését, koherens szellemi gyarapodását. A könyv első része általános elméleti ismereteket és véleményeket tartalmaz. Nagyon szimpatikus, hogy Assman túllép a fogalmak puzta definiálásán, rendszerbe szervezve tudatosítja elméleti alapállását. Használja a kontraprezentív emlékezés és az anakron struktúra fogalmát. Foglakozik rítus és szöveg különbségével, ritualizálástól a textualizálásig tartó folyamatot szükségszerűnek tartja. Véleménye szerint az etnogenezis textualizálása felerősíti a kollektív identitás alapszerkezetét. Részletesen elemzi integráció és központosítás különbségét.
A könyv második része négy esettanulmányt tartalmaz. A görög, a héber, a hettita és az egyiptomi kultárn keresztül mutatja be, hogyan alakultak ki az ókorban a magaskultúrák kollektív emlékezetei.
Talán könnyelműségnek tarthatjuk, hogy Assman állást foglal a homéroszi kérdésben: szerinte az eposzok alkotóelemei nem szóbeli, hanem már írott művek voltak. A Szerző egyiptológus: éppen ezért jobban megmutatkozik az Egyiptommal foglalkozó fejezetekben a szakmai rutin: a későkori templom, mint könyv- egész egyszerűen elképesztő, de meggyőző és tudományosan alátámasztott.
A kulturális emlékezet című , az interdiszciplináris humán tudományos könyvek egyik kiemelkedő darabja,munka már témájánál fogva sem könnyű olvasmány. Történelmi, szociológiai, irodalmtörténeti alapismereteket igényel. Éppen ezért inkább csak " haladóbb" egyetemistáknak, Phd hallgatóknak, tanároknak ajánljuk. Sok benne az idegen szó. Kemény olvasmány, de maradandó szellemi élmény.
Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2006.
Ez pedig a Kiadó weboldala:atlantiszkiado.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése