Gáspár Ferenc:Janus-Trubadúrvarázs
Az egyik legérdekesebb történelmi regény, amit valaha olvastam. Az persze, hogy " érdekes", még nem feltétlenül esztétikai ítélet, mindenesetre olvasásra ösztönöz. És egy könyvnek, végül is, ez a célja.
A Janus-Trubadúrvarázs című könyvben két történelmi idősíkon haladunk. Az egyik a klasszikus mgyar középkor, amikor is III.Béla király két fia, Imre és András harcolt a hatalomért. Szénpataki Ádám nehezen igazodik el a napról napra változó hatalmi viszonyok között. Ő költő, szeretne a mindennapi csetepatékon felülemelkedni. Szerelmes verseket ír, ezek azonban olyannyira megelőzik korukat, illetve olyan, történelmileg " rossz" időszakban látnak napvilágot, hogy teljesen visszhangtalanok maradnak.
A másik idősík a reneszánsz. Janus Pannonius egyre inkább előretör Mátyás udvarában, egyre inkább közelebb kerül a mindenféle húsosfazekakhoz. Ő nem Szénpataki: ő püspök, nagy hatalmú. Csakhogy ő is költő, neki is egy jobb világ az álma, ő is kilóg, nem is kicsit. Aztán nagybátyja, Vitéz János réván belekeveredik a Hunyadi Mátyás elleni, 1470-71-ben zajló összesküvésbe. Pedig úgy érzi, semmi köze hozzá.
Őt jobban izgatja az anyanyelvű verselés kérdése. A középkorban az irodalom nyelve a latin. Csakhogy Itáliában már egyre több költő szeretné az anyanyelvét beemelni a kultúrába. Janust ez a probléma, és nem hatalmi problémák izgatják.
Költészet és történelem. Nem illenek össze.
Vagy mégis? Mert Diószegi Szabó Pál versei olyan jól illenek ehhez a könyvhöz, mintha eredetileg is ebbe a szövegkörnyezetbe készültek volna. A nyelv, amellyel Janus még csak próbálkozott, beérett.
Azoknak ajánljuk Gáspár Ferenc könyvét, akik érdeklődnek a középkor és a reneszánsz iránt, és akik szeretnek történelemről rendhagyó- de nem hiperkritikus és nem történelemellenes- módon, stílusban olvasni. Jó szórakozást- mert ez tényelg az! Köszönet a Hystoricum Kiadónak, melynek sajnálatos módon nem találtuk weboldalát!
A Janus-Trubadúrvarázs című könyvben két történelmi idősíkon haladunk. Az egyik a klasszikus mgyar középkor, amikor is III.Béla király két fia, Imre és András harcolt a hatalomért. Szénpataki Ádám nehezen igazodik el a napról napra változó hatalmi viszonyok között. Ő költő, szeretne a mindennapi csetepatékon felülemelkedni. Szerelmes verseket ír, ezek azonban olyannyira megelőzik korukat, illetve olyan, történelmileg " rossz" időszakban látnak napvilágot, hogy teljesen visszhangtalanok maradnak.
A másik idősík a reneszánsz. Janus Pannonius egyre inkább előretör Mátyás udvarában, egyre inkább közelebb kerül a mindenféle húsosfazekakhoz. Ő nem Szénpataki: ő püspök, nagy hatalmú. Csakhogy ő is költő, neki is egy jobb világ az álma, ő is kilóg, nem is kicsit. Aztán nagybátyja, Vitéz János réván belekeveredik a Hunyadi Mátyás elleni, 1470-71-ben zajló összesküvésbe. Pedig úgy érzi, semmi köze hozzá.
Őt jobban izgatja az anyanyelvű verselés kérdése. A középkorban az irodalom nyelve a latin. Csakhogy Itáliában már egyre több költő szeretné az anyanyelvét beemelni a kultúrába. Janust ez a probléma, és nem hatalmi problémák izgatják.
Költészet és történelem. Nem illenek össze.
Vagy mégis? Mert Diószegi Szabó Pál versei olyan jól illenek ehhez a könyvhöz, mintha eredetileg is ebbe a szövegkörnyezetbe készültek volna. A nyelv, amellyel Janus még csak próbálkozott, beérett.
Azoknak ajánljuk Gáspár Ferenc könyvét, akik érdeklődnek a középkor és a reneszánsz iránt, és akik szeretnek történelemről rendhagyó- de nem hiperkritikus és nem történelemellenes- módon, stílusban olvasni. Jó szórakozást- mert ez tényelg az! Köszönet a Hystoricum Kiadónak, melynek sajnálatos módon nem találtuk weboldalát!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése