Seth Stephens-Davidowitz:Mindenki hazudik
A könyv alcíme:Az vagy, amire klikkelsz
A Big Data világában számtalan cég foglalkozik azzal, hogy hatalmas adathalmazokat elemezve próbálja megállapítani emberek vásárlási szokásait, politikai preferenciáit, szexuális viselkedésformáit, irodalmi érdeklődését, kedvenc szórakozásait, stb. Aztán ezeket az adatokat szinkronba hozzák egymással, pl. megvizsgálják, hogy adott sportegyesület szurkolói melyik politikai pártra szavaznak.
Seth Stephens-Dawidowitz maga is részese volt ennek a folyamatnak, a Google-nál dolgozott, mint adattudós. Mindenki hazudik című könyve alaposan felkavarhatja a szakmát. Stephen-Dawidowitz ugyanis azt állítja, az egész módszer rossz.
Rossz azért, mert az emberek hazudnak magukról. Rossz azért, mert alig vesz figyelembe külső körülményeket- például, hogy az erőszakos mozifilmek levetítésének napján csökken az erőszak az adott településen, mivel az erőszakért rajongók a moziban ülnek. Vagy nem veszi figyelembe azt, hogy egy politikai mozgalom tagjai nem feltétlenül csak a politika miatt résztvevői a mozgalomnak. Szerző nem az adatelemzést akarja szemétre dobni, csak egy, a jelenleginél differenciáltabb munkamódszer bevezetését sürgeti, mert túlzottan sematikusnak érzi a " forgalomban lévő" kifejezéseket és kategóriákat.
A Mindenki hazudik- szakmai értéke mellett- ráadásul igen szórakoztató könyv, görbe tükröt tart a társadalom elé. Miféle kifejezéseket írunk be a Google-keresőbe? Hányszor hazudunk? Vannak-e előítéleteink? És ha igen, akkor azok milyen mélyen gyökereznek?
És miért vagyunk olykor ennyire blődek? Ha lehetőségünk van a szép, nemes jellem kifejlesztésére és megőrzésére, miért írunk be olyanokat a keresőbe, hogy a " férjem egy görény", vagy " normális, ha meg akarok ölni valakit?". Ez a könyv visszatükrözi a 21. századi fogyasztói társadalom szellemi állapotát: gyenge, hűtlen és erőszakos, továbbá igencsak aljas. Most már tudjuk, mi mindenen kell túllépni.
Athenaum, 2019.
A Big Data világában számtalan cég foglalkozik azzal, hogy hatalmas adathalmazokat elemezve próbálja megállapítani emberek vásárlási szokásait, politikai preferenciáit, szexuális viselkedésformáit, irodalmi érdeklődését, kedvenc szórakozásait, stb. Aztán ezeket az adatokat szinkronba hozzák egymással, pl. megvizsgálják, hogy adott sportegyesület szurkolói melyik politikai pártra szavaznak.
Seth Stephens-Dawidowitz maga is részese volt ennek a folyamatnak, a Google-nál dolgozott, mint adattudós. Mindenki hazudik című könyve alaposan felkavarhatja a szakmát. Stephen-Dawidowitz ugyanis azt állítja, az egész módszer rossz.
Rossz azért, mert az emberek hazudnak magukról. Rossz azért, mert alig vesz figyelembe külső körülményeket- például, hogy az erőszakos mozifilmek levetítésének napján csökken az erőszak az adott településen, mivel az erőszakért rajongók a moziban ülnek. Vagy nem veszi figyelembe azt, hogy egy politikai mozgalom tagjai nem feltétlenül csak a politika miatt résztvevői a mozgalomnak. Szerző nem az adatelemzést akarja szemétre dobni, csak egy, a jelenleginél differenciáltabb munkamódszer bevezetését sürgeti, mert túlzottan sematikusnak érzi a " forgalomban lévő" kifejezéseket és kategóriákat.
A Mindenki hazudik- szakmai értéke mellett- ráadásul igen szórakoztató könyv, görbe tükröt tart a társadalom elé. Miféle kifejezéseket írunk be a Google-keresőbe? Hányszor hazudunk? Vannak-e előítéleteink? És ha igen, akkor azok milyen mélyen gyökereznek?
És miért vagyunk olykor ennyire blődek? Ha lehetőségünk van a szép, nemes jellem kifejlesztésére és megőrzésére, miért írunk be olyanokat a keresőbe, hogy a " férjem egy görény", vagy " normális, ha meg akarok ölni valakit?". Ez a könyv visszatükrözi a 21. századi fogyasztói társadalom szellemi állapotát: gyenge, hűtlen és erőszakos, továbbá igencsak aljas. Most már tudjuk, mi mindenen kell túllépni.
Athenaum, 2019.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése