Aniszi Kálmán: Színe és visszája
Mi, " anyaországi" magyarok, még rendszerváltás után harminc évvel is hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy aki erdélyi, annak valami másféle nemzettudata van, furcsa kincseket dugdos a szatyrában, és ha megszólal, már az első névelőnél halljuk a Kárpátokat muzsikálni. Szívüknek van színe és visszája.
Éppen Aniszi Kálmán könyve bizonyítja be, hogy ezzel a rossz értelemben tradicionalista "erdélyimagyar" képpel le kell számolnunk.
Mert aki erdélyi és magyar, ugyanúgy a nulláról indul, mint mindenki más. Szellemi életét végsősoron mindenki maga alakítja, bár nem árt, ha jó örökséget kap ( nem mindegy, mi esik a fejedre, ha nekimégy a szekrénynek: vodkásüveg vagy a Jókai-összes...). Az erdélyi magyar embernek ugyanúgy meg kell küzdenie nemzettudata kialakításáért, mint bármely nemzet bármely fiának. Mert az erdélyi magyar is ugyanúgy látja a dolgok színét és visszáját, mint bármely nemzet bármely fia. Csak akkor vagyunk különlegesek, ha megdolgozunk érte.
Aniszi József megdolgozott. Rengeteg könyvet olvasott, ezekről színvonalas recenziókat írt, szubjektív, mégsem érdektelen elmélkedéseket, és valahogy mindegyik a Hazánál végződik. Mert minden út a Hazába vezet, Bethlen Miklós, Sütő András, Kányádi Sándor hazájába. És minden út a Nyelv útja, a szépséges magyar nyelvé. A két világháború között élt magyar esszéírók nyelvművészek is voltak, Cs. Szabó Lászlónál igényesebb magyar próza nincs is. Aniszi Kálmán- ez érződik sorain- rajtuk nevelkedett. Mesterei terhét hordozza, mesterei örömeiben osztozik.
Osztozzunk hát mi is közel ezer év erdélyi kultúrharcoasianak örömében! Aniszi Kálmán könyve nyomán vegyük kézbe az általa recenzált ( hú, de csúnya, de olyan irodalmi...) könyveket. Alapozzunk, gyúrjunk szellemre!
Kiadja a Székely Ház Közhasznú Alapítvány, 2014.
Lehet, hogy én nem vagyok eléggé felksézült, de nem találtam az Alapítvány weboldalát, így aztán nem tudtam rá linket tenni. Viszont láttam, hogy a Püski Kiadó sok könyvet forgalmaz ettől a szervezettől, úgyhogy itt van ez: Püski Kiadó
Éppen Aniszi Kálmán könyve bizonyítja be, hogy ezzel a rossz értelemben tradicionalista "erdélyimagyar" képpel le kell számolnunk.
Mert aki erdélyi és magyar, ugyanúgy a nulláról indul, mint mindenki más. Szellemi életét végsősoron mindenki maga alakítja, bár nem árt, ha jó örökséget kap ( nem mindegy, mi esik a fejedre, ha nekimégy a szekrénynek: vodkásüveg vagy a Jókai-összes...). Az erdélyi magyar embernek ugyanúgy meg kell küzdenie nemzettudata kialakításáért, mint bármely nemzet bármely fiának. Mert az erdélyi magyar is ugyanúgy látja a dolgok színét és visszáját, mint bármely nemzet bármely fia. Csak akkor vagyunk különlegesek, ha megdolgozunk érte.
Aniszi József megdolgozott. Rengeteg könyvet olvasott, ezekről színvonalas recenziókat írt, szubjektív, mégsem érdektelen elmélkedéseket, és valahogy mindegyik a Hazánál végződik. Mert minden út a Hazába vezet, Bethlen Miklós, Sütő András, Kányádi Sándor hazájába. És minden út a Nyelv útja, a szépséges magyar nyelvé. A két világháború között élt magyar esszéírók nyelvművészek is voltak, Cs. Szabó Lászlónál igényesebb magyar próza nincs is. Aniszi Kálmán- ez érződik sorain- rajtuk nevelkedett. Mesterei terhét hordozza, mesterei örömeiben osztozik.
Osztozzunk hát mi is közel ezer év erdélyi kultúrharcoasianak örömében! Aniszi Kálmán könyve nyomán vegyük kézbe az általa recenzált ( hú, de csúnya, de olyan irodalmi...) könyveket. Alapozzunk, gyúrjunk szellemre!
Kiadja a Székely Ház Közhasznú Alapítvány, 2014.
Lehet, hogy én nem vagyok eléggé felksézült, de nem találtam az Alapítvány weboldalát, így aztán nem tudtam rá linket tenni. Viszont láttam, hogy a Püski Kiadó sok könyvet forgalmaz ettől a szervezettől, úgyhogy itt van ez: Püski Kiadó
Megjegyzések
Megjegyzés küldése