Tobias Brocher: Stufen des Lebens
A német nyelvű pszichológiai könyv címének szabad magyar fordítása: Az élet lépcsőfokai. Tobias Brocher könyve- tudomásom szerint- magyarul még nem jelent meg.
Kár. A Stufen des Lebens ugyanis nem szokványos fejlődéspszichológiai könyv. Túlmutat a pusztán elméletieskedő szaktudományon, de nem is valamiféle életmódkönyv depressziósoknak. Tobias Brocher teljesen új elméletet alkot az emberi személyiségről.
Hogyan foglalhatjuk össze ezen elmélet főbb pontjait?
1. Az emberi élet folyamatos tanulás. Nincsenek kész állapotok, csak mozgás, dinamika.
2. Az ember három fázisban tanulja meg azt, hogyan váljon a világ részévé- Brocher itt szándékosan nem a beilleszkedés szót használja. Az első fázis az úgynevezett alloplasztikus alkalmazkodás. Ez azt jelenti, hogy az ember beilleszti magát az intézményekbe: iskolákat végez, munkahelyet szerez. A második fázis az autoplasztikus alkalmazkodás. Ennek során az egyén megtanulja saját belső világát, érzelmeit, értelmét és akaratát irányítani. A harmadik fázisban- a Brocher által omniplasztikus alkalmazkodásnak nevezett állapotban- az ember külső és belső tulajdonságait összehangolja, és alkalmazza a világ által támasztott követelményekhez. A három fázis persze kombinálódik egymással, és nincs megszabva, hogy kinél mi meddig tart. Van, aki ötvenéves korára jut el odáig, hogy elindul az omniplasztikus alkalmazkodás útján, van, akinél ez már fiatalon megtörténik.
3. Az előzőekből következik, hogy az ember mindig a világ által határozza meg önmagát, mindig viszonyít, nincsenek önmagából fakadó belső értékek.
4. Az emberi személyiségnek van egy belső értékelő kódja. Mindig mindent elbírálunk, megítélünk, legfőképpen saját magunkat.
Ez Brocher elméletének lényege. Recenzens véleménye szerint az a baj ezzel, hogy Brocher szerint az ember semmi másra nem jó, csakhogy megfeleljen. Mi van a lázadó állapotokkal, azok hogyan illenek ebbe a képbe? ( Lázadó állapot alatt értem nemcsak a kamaszkori hisztit, hanem például a felnőttkori válásokat is. Az sem megfelelés, éppen ellenkezőleg.) Mi van az önmegvalósítással? Mi van a zsenikkel, akik szembementek a világgal- akkor nekik nincs is személyiségük? Mi van a vallással, a hittel? Az sem a világnak való alkalmazkodás, egyedül Isten előtt vagyunk felelősek.
Brocher racionalista. Nem rosszindulatú, de elhanyagolja az ember " haszontalan", spirituális oldalát. Az ember nem számítógép. Annál sokkal jobb. Erénye viszont a könyvnek, hogy német nyelve ellenére jól olvasható. Csak a tartalom, az már erősen kifogásolható.
Kár. A Stufen des Lebens ugyanis nem szokványos fejlődéspszichológiai könyv. Túlmutat a pusztán elméletieskedő szaktudományon, de nem is valamiféle életmódkönyv depressziósoknak. Tobias Brocher teljesen új elméletet alkot az emberi személyiségről.
Hogyan foglalhatjuk össze ezen elmélet főbb pontjait?
1. Az emberi élet folyamatos tanulás. Nincsenek kész állapotok, csak mozgás, dinamika.
2. Az ember három fázisban tanulja meg azt, hogyan váljon a világ részévé- Brocher itt szándékosan nem a beilleszkedés szót használja. Az első fázis az úgynevezett alloplasztikus alkalmazkodás. Ez azt jelenti, hogy az ember beilleszti magát az intézményekbe: iskolákat végez, munkahelyet szerez. A második fázis az autoplasztikus alkalmazkodás. Ennek során az egyén megtanulja saját belső világát, érzelmeit, értelmét és akaratát irányítani. A harmadik fázisban- a Brocher által omniplasztikus alkalmazkodásnak nevezett állapotban- az ember külső és belső tulajdonságait összehangolja, és alkalmazza a világ által támasztott követelményekhez. A három fázis persze kombinálódik egymással, és nincs megszabva, hogy kinél mi meddig tart. Van, aki ötvenéves korára jut el odáig, hogy elindul az omniplasztikus alkalmazkodás útján, van, akinél ez már fiatalon megtörténik.
3. Az előzőekből következik, hogy az ember mindig a világ által határozza meg önmagát, mindig viszonyít, nincsenek önmagából fakadó belső értékek.
4. Az emberi személyiségnek van egy belső értékelő kódja. Mindig mindent elbírálunk, megítélünk, legfőképpen saját magunkat.
Ez Brocher elméletének lényege. Recenzens véleménye szerint az a baj ezzel, hogy Brocher szerint az ember semmi másra nem jó, csakhogy megfeleljen. Mi van a lázadó állapotokkal, azok hogyan illenek ebbe a képbe? ( Lázadó állapot alatt értem nemcsak a kamaszkori hisztit, hanem például a felnőttkori válásokat is. Az sem megfelelés, éppen ellenkezőleg.) Mi van az önmegvalósítással? Mi van a zsenikkel, akik szembementek a világgal- akkor nekik nincs is személyiségük? Mi van a vallással, a hittel? Az sem a világnak való alkalmazkodás, egyedül Isten előtt vagyunk felelősek.
Brocher racionalista. Nem rosszindulatú, de elhanyagolja az ember " haszontalan", spirituális oldalát. Az ember nem számítógép. Annál sokkal jobb. Erénye viszont a könyvnek, hogy német nyelve ellenére jól olvasható. Csak a tartalom, az már erősen kifogásolható.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése