Susanna Ehdin: Az öngyógyító ember
Egészségügy, betegség, orvosok: erről legtöbbünknek szürke rendelők, végtelen hosszú várakozás, és több ezer forintbe kerülő gyógyszerek jutnk eszünkbe. Susanna Ehdin könyve egy más utat mutat: gyógyulj meg önmagad! Persze, azonnal felvetődik a kérdés ( és ez jó, hogy az Olvasó párbeszédet folytat a könyvvel, azt jelzi, " érik valami"),hogy képes-e valaki laikus önmagát meggyógyítani, de Az öngyógyító ember olyan magától értetődően ad igent választ a kérdésre, hogy az már -gyanús.
Első olvasásra nincs benne semmi riasztó. Mértéktartó hangvétel, nem szidalmazzuk az orvosokat, nem csinálunk forradalmat, nagyon békés ember ez az Öngyógyító ember. Susanna Ehdíntől pedig megtudjuk, hogy van lelkünk, amely kapcsolatban áll a testünkkel, és ez közrejátszhat bizonyos betegségek kialakulásában. Erről mintha már hallottunk volna, de nem baj, ismétlés a tudás anyja. Aztán arról is olvasunk, hogy az érzelmi egyensúlyt ( az érzelem egyébként molekulákból áll, ez új) is be kell állítani, hogy a test visszanyerje saját egyensúlyát- ez is jó. Aztán ennyi.
Az az érzésem, megálltunk az úton. Az ember puszta test és lélek ( szellem nincs), az egyensúlyt kell megteremteni ( ehhez kapunk néhány távol-keleti, elsősorban kínai kultúrából eredő instrukciót), és ha ez megvan, akkor már csak az autogén stimuláció és a holisztikus szemlélet hiányzik, ezt is megszerezhetjük magunknak, és máris meg vagyunk gyógyulva.
Néhány apró és jószándékú észrevétel:
1. Ha ez a gyógyulás, ez ennyire egyszerű lenne, mint ahogy Ehdín leírja, a rák halálozási rátája lecsökkenne legalább 50 százalékkal. A rákbetegek egyszerűen meggyúrnák a lelküket, csí, egyensúly, harmónia, no stressz, és mehetnének is gyógyultan haza.
2. Miért van az, hogy lelki gyógyítók ( Susanna Ehdínt annak tekintem) mindig a távol-keletre néznek? India és Kína ennyire egészséges? Akkor miért él az átlag indiai 40 évig?
Hozzánk földrajzilag közelebb eső területen is akadtak gyógyítók. Hadd említsünk közülük bizonyos Jézust, aki leprásokat gyógyított, vakok szemét nyitotta meg, egyéb hasonló orvostudományi bravúrokkal nyűgözte le kortársait, aztán a farizeusok bezárták a rendelőt. De az Ige megmaradt, és utat mutat mai öngyógyító emberek számára.
3. Holisztikus módszer? Szerintem ez még veszélyes is lehet- bár én nem vagyok doktor, csak egyszerű könyvrecenzens.
A könyv elévülhetetlen érdemének tekintem ugyanakkor, hogy nem egyedül a gyógyszeres terápiákban látaaz egészségügy jövőjét.
Szóval, ennyi.
Legyünk a föld sói, terjesszük az Evangéliumot, ezáltal mutassuk utat a jövő "(ön)gyógyítóinak"! Nem kell nekünk Kínába meg Indiába menni orvosságért!
Magyar Könyvklub, 2003.
Első olvasásra nincs benne semmi riasztó. Mértéktartó hangvétel, nem szidalmazzuk az orvosokat, nem csinálunk forradalmat, nagyon békés ember ez az Öngyógyító ember. Susanna Ehdíntől pedig megtudjuk, hogy van lelkünk, amely kapcsolatban áll a testünkkel, és ez közrejátszhat bizonyos betegségek kialakulásában. Erről mintha már hallottunk volna, de nem baj, ismétlés a tudás anyja. Aztán arról is olvasunk, hogy az érzelmi egyensúlyt ( az érzelem egyébként molekulákból áll, ez új) is be kell állítani, hogy a test visszanyerje saját egyensúlyát- ez is jó. Aztán ennyi.
Az az érzésem, megálltunk az úton. Az ember puszta test és lélek ( szellem nincs), az egyensúlyt kell megteremteni ( ehhez kapunk néhány távol-keleti, elsősorban kínai kultúrából eredő instrukciót), és ha ez megvan, akkor már csak az autogén stimuláció és a holisztikus szemlélet hiányzik, ezt is megszerezhetjük magunknak, és máris meg vagyunk gyógyulva.
Néhány apró és jószándékú észrevétel:
1. Ha ez a gyógyulás, ez ennyire egyszerű lenne, mint ahogy Ehdín leírja, a rák halálozási rátája lecsökkenne legalább 50 százalékkal. A rákbetegek egyszerűen meggyúrnák a lelküket, csí, egyensúly, harmónia, no stressz, és mehetnének is gyógyultan haza.
2. Miért van az, hogy lelki gyógyítók ( Susanna Ehdínt annak tekintem) mindig a távol-keletre néznek? India és Kína ennyire egészséges? Akkor miért él az átlag indiai 40 évig?
Hozzánk földrajzilag közelebb eső területen is akadtak gyógyítók. Hadd említsünk közülük bizonyos Jézust, aki leprásokat gyógyított, vakok szemét nyitotta meg, egyéb hasonló orvostudományi bravúrokkal nyűgözte le kortársait, aztán a farizeusok bezárták a rendelőt. De az Ige megmaradt, és utat mutat mai öngyógyító emberek számára.
3. Holisztikus módszer? Szerintem ez még veszélyes is lehet- bár én nem vagyok doktor, csak egyszerű könyvrecenzens.
A könyv elévülhetetlen érdemének tekintem ugyanakkor, hogy nem egyedül a gyógyszeres terápiákban látaaz egészségügy jövőjét.
Szóval, ennyi.
Legyünk a föld sói, terjesszük az Evangéliumot, ezáltal mutassuk utat a jövő "(ön)gyógyítóinak"! Nem kell nekünk Kínába meg Indiába menni orvosságért!
Magyar Könyvklub, 2003.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése