Martin Walser: A gyermekkor védelme
A fejlődésregény már a 18.század óta kedvelt műfaja az európai irodalomnak. Martin Walser:A gyermekkor védelme című könyve azonban műfajt teremtett: az anti-fejlődésregényt. A főhős, alfred Dorn, ugyanis megáll a fejlődésben. Szerelmes az anyjába. Jöhet bármi, kamaszkor, világháború, kommunizmus, Németország szétagolódása NDK-ra és NSZK-ra, Alfred Dorn kitartó és rendíthetetlen. Csak az anyjába szerelmes. Gúnyolják a hivatalban, hülyének nézik a környezetében, neki nem baj: ő szerelmes az anyjába. Aztán Anya meghal- anyák már csak ilyenek- Alfred bácsi pedig a nyugi részben él, természetes, hogy segíti szegény keleti rokonait, csomaggal, pénzzel, könyvvel, meg sok bíztató szóval. Ők pedig hálásak érte, és felkínálják Alfred bácsinak egy új élet lehetőségét. De a bácsi nem él vele.Csakazértis az anyjába szerelmes.
Jómagam egyfajta pszichológiai szatíraként olvastam Martin Walser könyvét, de azért elgondolkodtam. Arról, amit Popper Péter, aki már nincs köztünk, ál-felnőttségnek nevezett. A gyermekkorban meggyökeresedett ember problémájának. Hány ilyen ember élhet Európában! Látszatra felnőtt, erős, szakállas férfi, munkahellyel, családdal- de valójában még gyermek, valami elromlott- elsiklott- elpárolgott, aminek meg kellett volna lennie. És hány olyan van közöttük, aki tudja, hogy valami nincs rendben, de nem tehet ellene semmit! Nincs hozzá ereje. El menni pszichológushoz- ugyan.
Alfred Dorn addig védi a gyermekkorát, míg gyerek marad.
Martin Walser könyvének kiválósága nemcsak a minden mondatban megjelenő pszichológiai érzékben rejlik. Hanem a történelmi érzéken. Olyan pontosan, markánsan rajzolja meg a német történelmet, hogy kedvem támad beülni a könyvtárba, és utánaolvasni az egyes korszakoknak. Nem sematikus, nem erőltetetten realista, nem anti-történelemíró, hanem képes az egyént belehelyezni egy adott közegbe-korba. Hogyan is jellemezhetném ezt?
Olvasták Thomas Manntól a Buddenbrook-házat? Na, úgy.
A regény 1991-ben jelent meg németül, eredeti címe:Die Verteidung der Kindheit. Kiadta: Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1991.
Jómagam egyfajta pszichológiai szatíraként olvastam Martin Walser könyvét, de azért elgondolkodtam. Arról, amit Popper Péter, aki már nincs köztünk, ál-felnőttségnek nevezett. A gyermekkorban meggyökeresedett ember problémájának. Hány ilyen ember élhet Európában! Látszatra felnőtt, erős, szakállas férfi, munkahellyel, családdal- de valójában még gyermek, valami elromlott- elsiklott- elpárolgott, aminek meg kellett volna lennie. És hány olyan van közöttük, aki tudja, hogy valami nincs rendben, de nem tehet ellene semmit! Nincs hozzá ereje. El menni pszichológushoz- ugyan.
Alfred Dorn addig védi a gyermekkorát, míg gyerek marad.
Martin Walser könyvének kiválósága nemcsak a minden mondatban megjelenő pszichológiai érzékben rejlik. Hanem a történelmi érzéken. Olyan pontosan, markánsan rajzolja meg a német történelmet, hogy kedvem támad beülni a könyvtárba, és utánaolvasni az egyes korszakoknak. Nem sematikus, nem erőltetetten realista, nem anti-történelemíró, hanem képes az egyént belehelyezni egy adott közegbe-korba. Hogyan is jellemezhetném ezt?
Olvasták Thomas Manntól a Buddenbrook-házat? Na, úgy.
A regény 1991-ben jelent meg németül, eredeti címe:Die Verteidung der Kindheit. Kiadta: Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1991.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése