Szent Ágoston vallomásai

Elöljáróban recenzensként annyit mondanék erről a könyvről: nemcsak a keresztény vallás, hanem a világirodalom klasszikus alkotása. Azoknak is el kellene olvasnia, akik nem keresztények, vagy még nem azok.
Éppen ezért azt gondolom, hogy a címben a Vallomásai szót nagy kezdőbetűvel kellene írni, hiszen nem bírósági vallomásokról, hanem szellemi önéletrajzról van szó. Nincs arra mód, hogy teljes egészében elemezzük ezt a nagyszerű művet, két dolgot azonban mindenképp kiemelnénk:

Szent Ágoston elég messziről indult. bűnös ember volt, ugyanazokat a bűnöket követte el, mint bármely korabeli gyermek és ifjú. Csakhogy neki a Szentlélek bűntudatot helyezett a szellemébe, mely megtérésre vezette őt. Ez az óriási különbség. Manapság, 21.századi világi felfogás szerint nem baj, ha az ember fiatalon kissé kileng. Dehogynem. Mert aki fiatalon kissé kileng, az idősebb korában már nagyon ki fog lengeni, sőt: megtanulja, hogyan leplezze bűneit. éppen ezért, aki fiatalkorában lelkiismeret-furdalást érez, mert gyümölcsöt lopott, annak tudnia kell, hogy elindult benne valami. Ezt a valamit kell figyelnie, mert könnyen lehet, hogy Isten felé vezető üt első lépéséről van szó.

Szent Ágoston teljes egészében hitt a Szent Lélek munkájában. Méghozzá jelenvaló munkájában. Számára Isten nem történelmi személy, hanem élő Isten. Jó lett volna/jó lenne, ha az egyházak a mindennapi gyakorlatban, istentiszteleten, imádkozásban átvennék ezt a szemléletet, mert ez az egyedül bibliai. A Szent Lélek/ újabb könyvekben Szent Szellem ott munkál az emberben belül és kívül. Formálja őt magát, és lehetőséget ad, hogy az ember formálja a világot.

Ámen.

Szent István Társulat, 2002.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása