Méhes György:Orsolya
Méhes György (eredeti nevén:Nagy Elek) első igazi nagyregénye az Orsolya, 1977-ben jelent meg, s korabeli kritika eléggé óvatosan bánt vele ( agyonhallgatták), a közönségnek tetszett. Talán a műfaji szintézis volt a siker oka: családregény+fejlődésregény+ lélektani regény+társadalmi regény, s persze, mai Olvasó számára egy kissé már történelmi regény. A könyv tehát megjelenésekor nem érte el célját, itt az ideje, hogy legalább utólag megkapja, ami jár neki: a fokozott figyelmet.
A történet egy magyar családról szól, közelebbről meg nem határozható történelmi pillanatban, de valószínűleg az első világháború előtti években indul a cselekmény. Válságba jut egy polgári házasság, férj és feleség már alig beszélnek egymással, férj belemenekül a munkába. Asszonyka pedig elhanyagolja a gyerekeket, inkább a festészetnek él, naphosszat csak fest, a háztartásban pedig áll a bál, a szennyes zoknik a szekrényben, ebéd valami moslék, de azért a férj megdicséri.
Mikor kiderül, hogy gondok vannak, feltűnnek a színen a derék jó polgári rokonok. Egyikük rendbe akarja hozni a házasságot, mert nem illendő megoldás a válás. Másikuk ( aki később kommunista lesz) inkább a válást erőlteti, hogy aztán elvehesse az asszonyt. Mellesleg utálja a nőket. Szóval, ebből a társaságból, ebből a milliőből kerekedik ki egy jó kis családtörténet, mely tragédiákat sem nélkülöz, de azért a főszerep mégiscsak a humoré. Igen, a Méhes-féle humoré. Irgalmatlanul szatirikus, a nyelv minden játékosságát beveti, olvasóbarát, emlékezetes- nem akarom tovább fényezni. Recenzensnek ez az egyik kedvenc modern magyar regénye. Azt gondolom, ha Könyvkiadó lennék, megfontolnám, hogy kiadjam újra. Lenne rá kereslet. Nevetni kell, ugyebár.
A történet egy magyar családról szól, közelebbről meg nem határozható történelmi pillanatban, de valószínűleg az első világháború előtti években indul a cselekmény. Válságba jut egy polgári házasság, férj és feleség már alig beszélnek egymással, férj belemenekül a munkába. Asszonyka pedig elhanyagolja a gyerekeket, inkább a festészetnek él, naphosszat csak fest, a háztartásban pedig áll a bál, a szennyes zoknik a szekrényben, ebéd valami moslék, de azért a férj megdicséri.
Mikor kiderül, hogy gondok vannak, feltűnnek a színen a derék jó polgári rokonok. Egyikük rendbe akarja hozni a házasságot, mert nem illendő megoldás a válás. Másikuk ( aki később kommunista lesz) inkább a válást erőlteti, hogy aztán elvehesse az asszonyt. Mellesleg utálja a nőket. Szóval, ebből a társaságból, ebből a milliőből kerekedik ki egy jó kis családtörténet, mely tragédiákat sem nélkülöz, de azért a főszerep mégiscsak a humoré. Igen, a Méhes-féle humoré. Irgalmatlanul szatirikus, a nyelv minden játékosságát beveti, olvasóbarát, emlékezetes- nem akarom tovább fényezni. Recenzensnek ez az egyik kedvenc modern magyar regénye. Azt gondolom, ha Könyvkiadó lennék, megfontolnám, hogy kiadjam újra. Lenne rá kereslet. Nevetni kell, ugyebár.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése