Noszlopi Botond: A szórakoztatás mesterfoka
Szórakoztatás. Egyesek szerint ez a fogalom ellentétes az igazi, lírai, magasröptű költészettel- mert a költészet az véresen komoly, életről szól, meg halálról, utóbbiról inkább. Noszlopi Botond könyve bebizonyítja, hogy még a modern magyar költészet is lehet szórakoztató. A szórakoztatás magasiskolája.
Nem úgy szórakoztat, hogy költői- nyelvi eszközökkel játszik. Külső vázát tekintve nagyon is komoly. Értéktelenedésről szól, meg a halál hiábavalóságáról, meg az emberi kapcsolatok kiüresedéséről. Ennyiben megfelel a kánon által előírtaknak. De azok a rímek, azok a formák, azok a versekben itt-ott felbukkanó karakterek, melyekről nem mindig tudjuk, pontosan kicsodák, de amit tudunk, az épp elég ahhoz, hogy sajnálkozzunk és közben jót röhögjünk.
Van nekünk sokféle karakterünk. A kambodzsai felesége című vers olyan módon mutatja be a globalizmus és a szerelem reménytelenségét, amire csak annyit mondhatunk: igazán eredeti. Van egy bohócunk is, olyan idősecske rutinbohóc, aki már nem tud megnevettetni senkit ( erről egy Pierrot-dal jut eszembe), meg van egy férfi, akinek ágyából tűnt el a lélek, és már a testi élvezet sem nyújt vigaszt, szerelem meg már nem is létezik. Olvashatunk mindenféle hölgyekről, korunk nő-típusairól, és szinte szerelmesek leszünk mindegyikbe, pedig Noszlopi nem csupa jót ír ám.
Az a fanyar irónia, ahogy Noszlopi ezeket a témákat " vászonra viszi", élnék színekkel kiszínezi, az lenyűgöz. Noszlopi Botond: A szórakoztatás mesterfoka című könyve számomra arról szól, hogy még az elidegenedett világban is jelent annyit az ember, hogy: egyéniség. Még az általános ború állapotában is felébrednek bennünk hajlamok és nevetések, bölcsességek és tévelygések. Jó volt olvasni ezt a könyvet, mindenkinek tudom ajánlani.
Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2011.
Az a helyzet, hogy nem találtam a Kiadó weboldalát, csak a facebook-oldalt. Úgyhogy ott kell "érdeklődni". Azután pedig, ha minden jól alakul, vásárolni.
Nem úgy szórakoztat, hogy költői- nyelvi eszközökkel játszik. Külső vázát tekintve nagyon is komoly. Értéktelenedésről szól, meg a halál hiábavalóságáról, meg az emberi kapcsolatok kiüresedéséről. Ennyiben megfelel a kánon által előírtaknak. De azok a rímek, azok a formák, azok a versekben itt-ott felbukkanó karakterek, melyekről nem mindig tudjuk, pontosan kicsodák, de amit tudunk, az épp elég ahhoz, hogy sajnálkozzunk és közben jót röhögjünk.
Van nekünk sokféle karakterünk. A kambodzsai felesége című vers olyan módon mutatja be a globalizmus és a szerelem reménytelenségét, amire csak annyit mondhatunk: igazán eredeti. Van egy bohócunk is, olyan idősecske rutinbohóc, aki már nem tud megnevettetni senkit ( erről egy Pierrot-dal jut eszembe), meg van egy férfi, akinek ágyából tűnt el a lélek, és már a testi élvezet sem nyújt vigaszt, szerelem meg már nem is létezik. Olvashatunk mindenféle hölgyekről, korunk nő-típusairól, és szinte szerelmesek leszünk mindegyikbe, pedig Noszlopi nem csupa jót ír ám.
Az a fanyar irónia, ahogy Noszlopi ezeket a témákat " vászonra viszi", élnék színekkel kiszínezi, az lenyűgöz. Noszlopi Botond: A szórakoztatás mesterfoka című könyve számomra arról szól, hogy még az elidegenedett világban is jelent annyit az ember, hogy: egyéniség. Még az általános ború állapotában is felébrednek bennünk hajlamok és nevetések, bölcsességek és tévelygések. Jó volt olvasni ezt a könyvet, mindenkinek tudom ajánlani.
Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2011.
Az a helyzet, hogy nem találtam a Kiadó weboldalát, csak a facebook-oldalt. Úgyhogy ott kell "érdeklődni". Azután pedig, ha minden jól alakul, vásárolni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése