Henrik Ibsen:A vadkacsa
A 19.század második felében egy egészen új drámatípus jelent meg Európa színpadain. A drámaiság nem a véres cselekményben,hanem a szereplők lelkében van. Azonkívül ez az új dráma,amit-nem feltétlenül szerencsés kifejezéssel-színműnek neveztek el,igen keményen bírálta kora polgári társadalmát is. Ennek az új drámának,ennek a színműnek volt igazi mestere Henrik Ibsen.A vadkacsa című alkotása pedig ott van a 100 leggyakrabban játszott európai színpadi alkotás között.
A történet lényege nem más,mint az élethazugság,és annak leleplezése. Az öreg Werle,a dúsgazdag gyáros,feleségét a halálba kergette,azóta folyamatosan hazugságban él:a feleséget gyermeke anyját okolja a házasság kudarcáért. De hazugságban él az öreg Ekdal is,a darab talán legrokonszenvesebb szereplője. A padláson nyulakat, galambokat no meg egy vadkacsát tenyészt,olykor pedig vadászatot rendez közöttük,úgy,mint a régi szép időkben. Amikor még fiatal volt és sorra lőtte a medvéket.
De hazugságban él az ifjú Ekdal is. Kis lakásban élő fotográfus,aki csak későn veszi észre házasságának válságát. De amikor kinyílik a szeme( vagyis úgy véli,hogy kinyílik a szeme)olyan életuntság no meg féltékenységi roham tör rá,amely majdnem elveszejti.
De a legnagyobb hazug mind közül az ifjabbik Werle. Idealista álmodozó,aki azt hiszi,hogy az élet elvek és eszmék alapján működik,és hogy az emberi kapcsolatok alapja az őszinteség. Ismerős ez a típus mindannyiunknak.
Szerepel még a darabban egy hazug teológus,akit az ital terített le,józan pillanataiban pedig démoni férfiúnak képzeli magát.Orcos ivócimborája sem különb,aki meg azt képzeli,neki kell támogatnia mások élethazugságait.
Ibsent igazából nem könnyű megérteni. Azért sem,mert olykor-olykor magunkra ismerünk alakjaiban,máskor meg felháborodottan utasítjuk el magunktól karaktereit.
Külön könyvek születtek már arról,minek a jelképe a vadkacsa. A szabadságé?A megtört szabadságé?A folyton szabadságra vágyó,de kis padládsokra bezárt emberiségé? Vagy mindhárom egyszerre? Ki tudja...
Azt ajánlom,aki még nem találkozott A vadkacsával,előbb olvassa el könyv alakban,aztán pedig keressen egy színvonalas színházat,és nézze meg!Örök,soha nem múló kulturális élményt szerez magának.
A történet lényege nem más,mint az élethazugság,és annak leleplezése. Az öreg Werle,a dúsgazdag gyáros,feleségét a halálba kergette,azóta folyamatosan hazugságban él:a feleséget gyermeke anyját okolja a házasság kudarcáért. De hazugságban él az öreg Ekdal is,a darab talán legrokonszenvesebb szereplője. A padláson nyulakat, galambokat no meg egy vadkacsát tenyészt,olykor pedig vadászatot rendez közöttük,úgy,mint a régi szép időkben. Amikor még fiatal volt és sorra lőtte a medvéket.
De hazugságban él az ifjú Ekdal is. Kis lakásban élő fotográfus,aki csak későn veszi észre házasságának válságát. De amikor kinyílik a szeme( vagyis úgy véli,hogy kinyílik a szeme)olyan életuntság no meg féltékenységi roham tör rá,amely majdnem elveszejti.
De a legnagyobb hazug mind közül az ifjabbik Werle. Idealista álmodozó,aki azt hiszi,hogy az élet elvek és eszmék alapján működik,és hogy az emberi kapcsolatok alapja az őszinteség. Ismerős ez a típus mindannyiunknak.
Szerepel még a darabban egy hazug teológus,akit az ital terített le,józan pillanataiban pedig démoni férfiúnak képzeli magát.Orcos ivócimborája sem különb,aki meg azt képzeli,neki kell támogatnia mások élethazugságait.
Ibsent igazából nem könnyű megérteni. Azért sem,mert olykor-olykor magunkra ismerünk alakjaiban,máskor meg felháborodottan utasítjuk el magunktól karaktereit.
Külön könyvek születtek már arról,minek a jelképe a vadkacsa. A szabadságé?A megtört szabadságé?A folyton szabadságra vágyó,de kis padládsokra bezárt emberiségé? Vagy mindhárom egyszerre? Ki tudja...
Azt ajánlom,aki még nem találkozott A vadkacsával,előbb olvassa el könyv alakban,aztán pedig keressen egy színvonalas színházat,és nézze meg!Örök,soha nem múló kulturális élményt szerez magának.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése