Gozsdu Elek-Petelei István-Bródy Sándor:Nemes rozsda
Ez a könyv, pontosabban: oktatási célokra használt füzet, apró, de releváns válogatás a 19.század végének- huszadik század elejének magyar novellisztikájából. Amit Gozsdu, Petelei és Bródy novelláiról összefoglalóan elmondhatunk, az az, hogy a témák, a jellemábrázolás jócskán fölötte áll az európai színvonalnak- a nyelv, az igazi irodalmi nyelv viszont még nincs meg. Egy mulatságos példa erre a " farkallott" szó, az uradalom odafarkallott xy birtokára, azaz az uradalom vége szinte beleéért a kisbirtokba. Szóval, ez még nem a Nyugat korának nyelvállapota...
Gozsdu Elektől leginkább a Mea culpa című novella ragadott meg. Egy fizikailag meglehetősen erős,ámde indulatos természetű mérnökember agyba-főbe ver egy orvvadászt, egyetlen lelőtt nyúl miatt. Kelemen Pétert börtönre ítélik, de olyan erős, hogy izomból szétszakítja a bilincset. Ha kettőt tesznek rá akkor mindkettőt szétszakítja. Ráadásul még szemtelen is, úgyhogy megböjtöltetik, de semmi sem használ. Aztán a végén Kelemenből kiszakad a bánat, sírva vallja be, hogy ő tulajdonképpen bocsánatot akart kérni szegény félholtra vert embertől, csak nem volt hozzá ereje...Lám, hogy a lelket sokkal nehezebb megerőltetni, mint a testet. Ez már voltaképpen a nyugatos lélektani novellák irodalmi-szellemi elődje.
Petelei Istvánt nyugodtan nevezhetnénk Móricz Zsigmond elődjének, ha akarna mindenáron komor és tragikus lenni. Peteleiből hiányzik az a népies adomavilág, ami Móriczban megvan. A Parasztszégyen című novellában egy Eszter nevű kikapó menyecskének ketten is udvarolnak: a Marci meg a Sándor, utóbbival már meg is történt az eljegyzés. A két férfi közötti ellentét odáig fajul, hogy Marci titokban látogatni kezdi a lányt.Erre Sándor rájön, Marci pedig kiugrik az ablakon. Csakhogy ezt a bravúros ugrást meglátja egy arra sétáló társaság. Eszter szégyenében beleveti magát a Dunába.
Bródy Sándortól az Erzsébet dajka című novellaciklust válogatta be a szerkesztő- ha oktatási célokra készült a könyv, ez nem feltétlenül szerencsés, mert ez a novellaciklus nem feltétlenül fiataloknak való. Erzsébet, ahogy manapság mondanánk, falusi mélyszegénységből jön, szoptatós dajka lesz egy előkelő budapesti úriháznál. Csakhogy férjuramnak megtetszik Erzsébet, és ajánlatot tesz neki. Ám a felesé pontosan ekkor ér haza, Erzsébet kikerül az utcára, valami koszos szálláson, ahol laknak diákok, prostik, meg mindenféle jónép, talál szállást, majd életének kilátástalanságát érzékelve öngyilkos lesz. Bródy a századvég dekadens Budapestjét kívánta bemutatni- más műveihez viszonyítva kevés sikerrel.
Szóval, ilyen volt a magyar irodalom 1900 körül. Így, utólag olvasva azt mondhatjuk: kellett Ady.
A Nemes rozsda című könyvet pedig azoknak ajánljuk, akiket valóban érdekelhet:a premodern magyar irodalom iránt vonzódást érző szakembereknek, tanároknak.
Gozsdu Elektől leginkább a Mea culpa című novella ragadott meg. Egy fizikailag meglehetősen erős,ámde indulatos természetű mérnökember agyba-főbe ver egy orvvadászt, egyetlen lelőtt nyúl miatt. Kelemen Pétert börtönre ítélik, de olyan erős, hogy izomból szétszakítja a bilincset. Ha kettőt tesznek rá akkor mindkettőt szétszakítja. Ráadásul még szemtelen is, úgyhogy megböjtöltetik, de semmi sem használ. Aztán a végén Kelemenből kiszakad a bánat, sírva vallja be, hogy ő tulajdonképpen bocsánatot akart kérni szegény félholtra vert embertől, csak nem volt hozzá ereje...Lám, hogy a lelket sokkal nehezebb megerőltetni, mint a testet. Ez már voltaképpen a nyugatos lélektani novellák irodalmi-szellemi elődje.
Petelei Istvánt nyugodtan nevezhetnénk Móricz Zsigmond elődjének, ha akarna mindenáron komor és tragikus lenni. Peteleiből hiányzik az a népies adomavilág, ami Móriczban megvan. A Parasztszégyen című novellában egy Eszter nevű kikapó menyecskének ketten is udvarolnak: a Marci meg a Sándor, utóbbival már meg is történt az eljegyzés. A két férfi közötti ellentét odáig fajul, hogy Marci titokban látogatni kezdi a lányt.Erre Sándor rájön, Marci pedig kiugrik az ablakon. Csakhogy ezt a bravúros ugrást meglátja egy arra sétáló társaság. Eszter szégyenében beleveti magát a Dunába.
Bródy Sándortól az Erzsébet dajka című novellaciklust válogatta be a szerkesztő- ha oktatási célokra készült a könyv, ez nem feltétlenül szerencsés, mert ez a novellaciklus nem feltétlenül fiataloknak való. Erzsébet, ahogy manapság mondanánk, falusi mélyszegénységből jön, szoptatós dajka lesz egy előkelő budapesti úriháznál. Csakhogy férjuramnak megtetszik Erzsébet, és ajánlatot tesz neki. Ám a felesé pontosan ekkor ér haza, Erzsébet kikerül az utcára, valami koszos szálláson, ahol laknak diákok, prostik, meg mindenféle jónép, talál szállást, majd életének kilátástalanságát érzékelve öngyilkos lesz. Bródy a századvég dekadens Budapestjét kívánta bemutatni- más műveihez viszonyítva kevés sikerrel.
Szóval, ilyen volt a magyar irodalom 1900 körül. Így, utólag olvasva azt mondhatjuk: kellett Ady.
A Nemes rozsda című könyvet pedig azoknak ajánljuk, akiket valóban érdekelhet:a premodern magyar irodalom iránt vonzódást érző szakembereknek, tanároknak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése