Padisák Mihály:A csúcs mindig fölöttünk van
Ez a könyv olyan szomorú- mondta nekem, akkor tizenkét éves, olvasni szerető lurkónak a könyvtárosnő- Inkább válassz valami mást!
Padisák Mihályra, az akkori egyetlen rádióban rendszeresen szereplő népszerű Miska bácsira a negyven felettiek némi nosztalgiával emlékeznek. Ám azt már kevesen tudják, hogy Miska bácsi remek ifjúságiregény-író is volt. A csúcs mindig fölöttünk van című könyve leginkább a 12-15 éves korosztálynak ajánlott.
A történet egy általános iskola természetjáró szakkörében indul. Kószáló tanár úr nehéz feladat elé állítja a csapatot: egy meredek sziklát kell megmászni. Miközben a gyerekek másznak, s szerencsére mindenki felér, képet kapunk a csoport tagjainak egymás közti viszonyáról. Amikor felérnek, Kószáló tanár úr egy rendkívüli feladatot ad a srácoknak. Jövőre ilyenkor külföldre, a Tátrába utazik a család, ám mikrobusszal mennek, és van még négy hely. Azt a négy helyet pedig az kapja, aki a legjobban teljesít a természetjáró csapatban.
Van ám még egy nagyon fontos feltétel: mindenkinek saját munkával kell megkeresnie az út árát. Nem ám a fogorvos szülők pénzén vásárolt takarékbélyegek, nem is az iskolai hulladékgyűjtésből befolyó pénz lesz a fedezet, hanem a saját ötlet, a saját munka. De hogyan keressen pénzt egy általános iskolás gyerek?
Hatalmas ötletbörze kezdődik. Van, aki rovarokat tenyészt, és eladja. Egy hetedikes lány gyermekkísérőként kezd dolgozni, aminek a szülők örülnek, mert két állás mellett nem nekik kell még a gyerekért is menni.
Csakhogy vannak családok, ahol a gyerek nem tud koncentrálni a jövő évi útra. Az apa halála után anyukának új udvarlója lesz, amit a kamaszfiú nehezen visel...
Padisák Mihály írói stílusa, nincs jobb szó rá, realista. Annyira jól ismeri a kamaszokat, mint a magyar irodalomból senki. Ismeri azokat a fájdalmakat, melyeket egy tizenéves fiú átél. Szívszorító epizódja a könyvnek, mikor Béla bácsi távozása után az anya és a fiú egymás nyakában sírnak.
Olyan ez a regény, mint egy szociológiai felmérés a bomló szocializmus időszakából, a gyerekek szemével. Így, ezt a problémát, a nyolcvanas évek óvatosan nyugatosodó, de gyorsan elidegenedő világát, még senki nem rajzolta meg. A csúcs mindig fölöttünk van című könyv az illúziómentes gyermekkor-ábrázolás mesterműve.
Már csak ezért is ajánljuk szülőknek, gyerekeknek.
Padisák Mihályra, az akkori egyetlen rádióban rendszeresen szereplő népszerű Miska bácsira a negyven felettiek némi nosztalgiával emlékeznek. Ám azt már kevesen tudják, hogy Miska bácsi remek ifjúságiregény-író is volt. A csúcs mindig fölöttünk van című könyve leginkább a 12-15 éves korosztálynak ajánlott.
A történet egy általános iskola természetjáró szakkörében indul. Kószáló tanár úr nehéz feladat elé állítja a csapatot: egy meredek sziklát kell megmászni. Miközben a gyerekek másznak, s szerencsére mindenki felér, képet kapunk a csoport tagjainak egymás közti viszonyáról. Amikor felérnek, Kószáló tanár úr egy rendkívüli feladatot ad a srácoknak. Jövőre ilyenkor külföldre, a Tátrába utazik a család, ám mikrobusszal mennek, és van még négy hely. Azt a négy helyet pedig az kapja, aki a legjobban teljesít a természetjáró csapatban.
Van ám még egy nagyon fontos feltétel: mindenkinek saját munkával kell megkeresnie az út árát. Nem ám a fogorvos szülők pénzén vásárolt takarékbélyegek, nem is az iskolai hulladékgyűjtésből befolyó pénz lesz a fedezet, hanem a saját ötlet, a saját munka. De hogyan keressen pénzt egy általános iskolás gyerek?
Hatalmas ötletbörze kezdődik. Van, aki rovarokat tenyészt, és eladja. Egy hetedikes lány gyermekkísérőként kezd dolgozni, aminek a szülők örülnek, mert két állás mellett nem nekik kell még a gyerekért is menni.
Csakhogy vannak családok, ahol a gyerek nem tud koncentrálni a jövő évi útra. Az apa halála után anyukának új udvarlója lesz, amit a kamaszfiú nehezen visel...
Padisák Mihály írói stílusa, nincs jobb szó rá, realista. Annyira jól ismeri a kamaszokat, mint a magyar irodalomból senki. Ismeri azokat a fájdalmakat, melyeket egy tizenéves fiú átél. Szívszorító epizódja a könyvnek, mikor Béla bácsi távozása után az anya és a fiú egymás nyakában sírnak.
Olyan ez a regény, mint egy szociológiai felmérés a bomló szocializmus időszakából, a gyerekek szemével. Így, ezt a problémát, a nyolcvanas évek óvatosan nyugatosodó, de gyorsan elidegenedő világát, még senki nem rajzolta meg. A csúcs mindig fölöttünk van című könyv az illúziómentes gyermekkor-ábrázolás mesterműve.
Már csak ezért is ajánljuk szülőknek, gyerekeknek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése